Beszélni ezüst, hallgatni arany


 

Beszélni ezüst, hallgatni arany.

– tanította édesanyám ezt a bölcsességet gyermekként nekem. Nem értettem igazán.

De hát miért? Én úgy szeretek beszélgetni. Elmondani dolgokat és másoktól megtudni más dolgokat. Csacsogni, élvezni ahogy az energia áramlik, nyelvünk sokszínű hangzását, csengését és bongását. Ahogy egyre jobban megismerjük egymást, ahogy egyre inkább összebarátkozunk. Ahogy hidat teremt. Köztünk. Másokkal.

És aztán most, hogy 30 éves leszek lassan, amikor úgy beszélgetek másokkal, hogy aztán a beszélgetés után előrébb mozdulnak, lépnek afelé, ami fontos nekik. És szerencsés esetekben még azt is láthatom, hogy kiből mi lesz, szóval amikor végre mesterséget is rendeltek a beszélgetés szeretet(em)hez. Akkor megtanultam.  Megtanultam a mondat másik felét. Értékelni. Csinálni. Igen, csinálni. Mert néha fontos lehet az, amit mondok. De még fontosabb, ami akkor történik, amikor hallgatok. Mert hallgatni arany.

Köszönöm Anyukám 🙂 !

beszélni-ezüst-hallgatni-arany