Ide nekem a konstruktív kritikát!


Fürdőben jártunk. Szeretjük a szauna-szeánszokat. Intenzívebb a forróság ilyenkor a Szauna Mester gyakorlott mozdulatai nyomán, kellemes illóolajok áramlanak szét a szaunában. Ülünk becsukott szemmel és mintha trópusi levegő áramlana végig a testünkön (ilyen varázslatokra képes a szakavatott kéz és a törülköző kölcsönhatása). 15 perc fokozott izzadás, befelé figyelés, határaink tágítása. Utána oxigénzuhany a sejtjeinknek, majd a hideg vizes merülőmedence a bátraknak.

Mindezért az élményért kedves szavakkal, mosollyal és akár tapssal is jutalmazzuk a Szauna Mestert, aki szívét-lelkét és komoly fizikai állóképességét is beleteszi ebbe az intenzív mutatványba.

Legutolsó alkalommal egy ifjú Szauna Mester élete első szauna-szeánszának lehettünk résztvevői. Már önmagában a lehető legjobbra törekvése, saját korlátainak meghaladása is példaképként lenne állítható, de nem ezért született meg ez a bejegyzés. A fiatal hölgy, ahogy sorra kapta a köszönő és elismerő mondatokat munkájáért, a következőt válaszolta:

“Köszönöm, de kérem mondja el a konstruktív kritikát is!”

 

Konstruktív kritikát?

A konstruktívval nem lenne gond, de az emberek csak a kritika részét fogalmazták meg, de úgy mint akinél megnyitották a csapot….

 

Arra gondoltam, mi lenne, ha kipróbálná HELYETTE, hogy ezt kérdezi meg:

 

 

“Köszönöm, mi az ami leginkább tetszett?

Hogy tudjam és legközelebb mindenképpen csináljam vagy még többet csináljak belőle?”

 

Miért jó az, ha mindig csak azt halljuk, hogy miben kellene még fejlődnünk és miben kellene változnunk?

És miért vesszük természetesnek mindazt, amit jól csinálunk?

És miért nem próbáljuk ki fordítva?

 

Meghalljuk, hogy mi az, amit jól csinálunk és természetesnek vesszük, hogy vannak dolgok, amiket akár kipróbálhatunk másképpen is legközelebb (ha mi is úgy gondoljuk és nem csak az, aki tanácsolja 😉

 

Te mit keresel a hétköznapokban? A kritikát, vagy hogy mi az, amit jól csináltál?

 

 

 

Kép: www.freedigitalphotos.net