A tökéletes anya, az ősanya és a jó anya – így ítélkezünk mi


 

Anyák vagyunk. Sokan sokfélék. Sokan sokféleképpen csináljuk. Ma több sztereotipizáló írásba futottam bele. Az írások elérték céljukat, reakciót váltottak ki és mivel beszéd és írás a kenyerem, gondolatok is születtek.

Így az alábbiakban a saját nézőpontomról olvashatsz, amivel érthetsz egyet vagy nem. Ezt már rád bízom 😉

 

 

 

Szóval ki az Ősanya?

Az én világomban az az ősanya, aki teljes összhangban van babájával már a várandósság alatt, akinek a természetes szülés meg sem kottyan, hanem élete felemelő élményévé válik, aki könyvek és szakértők segítsége nélkül úgy szoptat (bárhol), mintha mindig is ezt csinálta volna. Hordoz már az elejétől, mert az jót tesz a kötődésnek, együtt alszik a gyermekével vagy gyermekeivel. Hogy mennyire öko-bio, azt mondanám azért tisztában van ezekkel a dolgokkal is és valamelyiket kitűzi a zászlajára, mondjuk a mosipelust. Neki nem okoz gondot, hogy 2-3 gyermekét olyan türelemmel és szeretettel nevelgesse és terelgesse, amire a világ 99%-a a lelke mélyén ácsingózik. Ösztönből cselekszik, könnyedén.

Egy ősanyára ebből az idealizált képből az én világomban a legtöbb jellemző simán vonatkozik.

 

És van a világ többi Édesanyja

Akiknek rögösebb vagy épp kicsit kanyargósabb út vezet oda, hogy megtapasztalják az igazi nagybetűs Anyaságot. Hogy NEKIK mit jelent az Anyaság. Hogy felfedezzék az ösztöneiket. Hogy megtalálják a saját válaszaikat. Hogy megtalálják a saját határaikat. És igen, könyvek, olvasmányok, tanácsok kipróbálása és ki nem próbálása, AnyaKörök, barátnők vagy tanácsadók támogatása vezeti el őket oda, hogy tudják, hogyan akarnak egyszerű és boldog gyermekkort biztosítani a családjuknak.

és lesznek belőlük a Tökéletes Anyák és az (elég) Jó Anyák.

 

Tökéletes Anya (ideája)

Én ugyan nem ismerek ilyet, de azt azért pontosan tudom, milyen kép él róla a fejünkben vagy épp legmélyebb (rém)álmainkban.

Türelmes a gyerekével, nem kiabál vele. Ő mindig tudja mit kell mondani. Kedvesek, jól neveltek és okosak a gyerekei. Mindig olyanok mintha skatulyából húzták volna ki őket vagy épp fotózásra sietnének. A legújabb trendek szerinti fejlesztő játékok és foglalkozások sora olyan természetességgel buknak ki ajkán, hogy nem győzöl gondolatban jegyzetelni. Szép, ápolt, mintha a gyerekeit minimum valaki más szülte volna….. Nade itt be is fejezem. A képzeletedre bízom. Régen “bezzeggyereknek” hívták, ma ő lenne a BezzegAnya?

 

Jó Anya – állomás

Szeretném hinni, hogy napról napra többen tartozunk ide. Akik végigjárták azt az utat, hogy ebben-abban (mindenben?) másoknak akartak megfelelni, mert fogalmuk sem volt róla, hogy mit csinál egy Anya, pláne nem, hogy hogyan csinálja. Ne ostorozzátok magatokat. Nekünk ez volt az utunk. Könyvekből, egymástól és a saját példánkból megtanultuk, hogy a mi gyerekünknek mi tudjuk megadni a legjobbat és a legtöbbet. Mi tudjuk meghozni a legjobb döntést arról, hogy szoptatunk-e (hogyan, meddig), hogy együtt alszunk-e, hogy hordozzuk-e, hogy BLW-zünk-e, hogy járatjuk-e valahova, hogy érdekel-e az Egyszerűbb gyermekkor koncepciója és megannyi más fontos döntés, amiket napról napra meghozunk. És bizony néha hibázunk. És néha türelmetlenek vagyunk és kiabálunk. És tudunk bocsánatot kérni. És töredelmesen bevallani, hogy megettem a csokidat. És tudjuk, hogy jó az (emberi), ha minden érzéssel találkozik otthon a gyermek. Jó ha tudja, hogy a szülei sem tökéletesek és hogy ezekkel az alkalmanként felbukkanó tökéletlenségekkel mit lehet kezdeni.

Jó ha tudja, hogy egy dolog mindig biztos, hogy szeretik.

 

És ezt ne felejtsük el Anyatársak:

Mindannyian szeretjük a gyermekünket. Mindannyian úgy, ahogy mi tudjuk. Mindig úgy a legjobb egy gyereknek, ahogy az édesanyja és az édesapja szeretik és nevelik.

És ez lehet (vagy biztos), hogy néhány (vagy minden) ponton eltér attól, ahogy Ti csináljátok.

Hagyjuk meg egymásnak ezt a szabadságot.

És tudjátok mit?

Pont azért, mert ebben a szép és nehéz feladatban vagyunk benne mindannyian, legyünk tisztában még valamivel.

Ez nagyon szép dolog, hogy hagyjuk meg egymásnak a szabadságot, hogy mindenki úgy szeresse és nevelje a gyermekét, ahogy ő a legjobbnak látja.

 

Tudjátok mi benne a legnagyobb kihívás?

Hogy sokat (folyton) ítélkezünk. Egymásról és magunkról.

Megítéljük az Ősanyát, a Tökéletes(ségre törekvő) Anyát és az (elég) Jó Anyát (mihez képest jó?).

Ha hallod, ahogy egyik Anya ítélkezik a másik felett (és talán tudod velem együtt, hogy Facebook-csoportokban is gyakran előfordul ez), akkor jusson eszedbe:

 

talán soha senki nem mondta neki, sem ő magának, hogy Jó Anya vagy, ott és akkor pont úgy döntöttél, hogy a Te gyerekednek és Neked a legjobb volt. Igen, mindkettőtöknek.

 

És ami talán még fontosabb, mint hogy mondták vagy sem, megérezni és megélni azt a biztonságot Anyaként, hogy akkor is jó Anyja vagy ha elvitted a bölcsibe és akkor is ha otthon maradtál vele.

 

Nézz jó alaposan a gyermeked szemébe. Öleld meg teljes szívedből. Ami ott van, abban a pillanatban, abból ÉREZNI fogod, hogy Jó Anya vagy.

És igen, néhanapján ítélkezünk. A coach is, a tanácsadó is, az újságíró is. Néha direkten, máskor indirekten a sorok között. Mást állítani álszentség. Mind úton vagyunk. Mind valahol tartunk.

Mindig ezzel a kritikus szemmel figyeld mások írásait, tanításait. Emeld ki belőle azt, amiről a szíveddel érzed vagy az ösztöneid súgják, hogy az a Te családodba illeszkedik.

 

Legyünk hát valóban úton! Figyeljünk egymásra többet, lássuk meg a jót akkor is, amikor nagyítóval kell keresni, fordítsuk át az ítélkezést támogatásba. Lehetséges. Mindig minden csak rajtunk múlik.

 

Boldog Anyaságot, boldog gyermekkort!