Az Év Szabadúszója Verseny margójára – gondolatok sikerről és eredményekről


avagy Te miben méred a sikert?

 

 

1. A SZTORI:

Tavaly, 2018 novemberében elindultam a work.buzz – Az Év Szabadúszója Versenyen – Kismama jelöltek kategóriájában.

Kedves, izgalmas történet már az is, hogyan kerültem oda, hogyan szántam rá magamat és hogyan álltam bele.

Először egy régi kolléga hívta fel rá a figyelmemet, ám fáradtságra hajlamos anyukaként az információ másnap reggelre könnyedén törlődött a memóriámból és folytattuk tovább mindennapjainkat kislányommal.

Egy héttel később Keresztanyám bátorított lelkesen a részvételre egy rádióinterjú alapján, miszerint nagyon várják a Kismamákat.

Aki kicsit is figyeli, hogy milyen jeleket, lehetőségeket hoz elé az Élet, annak bizonyára feltűnik egy ilyen véletlen egybeesés, így vettem egy nagy levegőt és közeli barátaim támogatásával belevágtam.

Ahogy az már lenni szokott, minden létező – addig jó alaposan rejtőző – gondolat előkerült arról, hogy miért pont én, nincs is mit írnom magamról, és ha nem is szavaz rám senki és egyéb “támogató” gondolatok.

 

Mert attól, hogy coach vagy thetahealing konzulens az ember lánya még előveszik néha, néha meg kicsit gyakrabban ezek a mélyben dédelgetett hitrendszerek arról, hogy milyen értékes és mennyire érdemli meg a sikert, vagy amit annak tartunk.

 

2. EREDMÉNYEK ÚTKÖZBEN:

Talán anélkül hosszas magyarázatok nélkül is el tudod képzelni, hogy ez egy izgalmas, energiaszintpróbáló önismereti utazás volt számomra.

És álljon most itt, hogy mit köszönhetek a Versenyen való részvételnek:

1. Publikussá tettem hogy mivel foglalkozom. Felvállaltam, hogy coachként és thetahealing konzulensként tudlak támogatni, ha hozzám fordulsz 🙂 (ehhez jó ha tudod, hogy fordulhatsz hozzám… 😉 )

2. Az első olyan nyilvános fórum volt, ahol megmutattam, hogy elindult a szívem csücske projekt – elkezdtem írni A Könyvemet

3. Ismerősök és ismeretlen ismerősök segítségét kértem, hogy szavazzanak rám. Talán érdemes hangsúlyozni, hogy attól hogy valaki jól tud ADNI, mert ez a hivatása, még nem magától értetődő, hogy jól tud kérni a maga számára és aztán jól tud elfogadni.

 

3. A VÉGEREDMÉNY:

Kedvesen kérdeztétek többen azóta, mi lett a pályázattal. Időközben kihirdették kategóriánként a nyerteseket és a közönség favoritja különdíjasokat.

 

Nem nyertem meg a kategória díját, hanem valami sokkal jobbat nyertem:

  1. Bátorságot, amiért kiléptem a reflektorfénybe
  2. Bizalmat, mert csak úgy áradt és árad felém azóta is a szeretetcunami: szavazatok, üzenetek, bátorító kérdések, kommentek és energia formájában
  3. Biztonságot, hogy jó úton járok
  4. Erőt, hogy álljak bele, mert fontos, amit csinálok.

 

Köszönöm Nektek, akik olvassátok a bejegyzéseket, akik kérdeztek, akikkel együtt beszélgetünk és azoknak is akik csendesen, évek óta figyelemmel követitek a munkásságomat.

Minden támogatásotokért őszinte hálám!

 

+1 A RÁADÁS:

És néhány elgondolkodtató kérdés a végére:

  • Te miben méred a sikert?
  • Önmagad elismerésében, mások elismerésében, egy választott testület általi elismerésben, pénzben, időben, szabadságban, anyagi javakban, kipipált célokban, lelki békédben, egy megvalósult álomképben, vagy másban…?
  • Ha Neked nem “sikerül” valami, hogyan reagálsz? (és hogyan szeretnél…?)
  • Ha másnak nem “sikerül” valami, hogyan reagálsz? (és hogyan szeretnél…?)
  • Amikor a gyerekednek nem “sikerül” valami, hogyan reagálsz? (és hogyan szeretnél…?)
  • Ha nem a siker az irányadó az Életedben, akkor milyen érték a mértékadó?

“sikerül” = idézőjelbe került, mert gyakran ami látszólag nem sikerült, az lehet…

  • egy fontos tanulás vagy út kezdete
  • egy későbbi nagyobb siker vagy eredmény alapja,
  • egy teljesen új megoldási mód kiindulópontja
  • vagy a kreativitás megnyilvánulása (pl.gyerekeknél a nem ott rakja be ahol “kell”)

 

Nincsenek jó vagy rossz válaszok a fenti kérdésekre. Sőt elvárt válaszok sincsenek.

A fenti kérdések csak kérdések.

Ha megválaszolod őket, akkor lesznek rá válaszaid, amikkel tudatos szintre kerülhetnek olyan minták és hitrendszerek, amelyek alapján eddig automatikusan élted az életedet, anélkül hogy elgondolkodtál volna rajtuk.

Talán örömmel nyugtáztad a kapott válaszokat és folytatod úgy, mint eddig.

Talán ráláttál valamire, amiből összeállt egy nagyobb kép a számodra.

Talán további kérdéseid merültek fel.

Talán változtatnál valamin és talán ötleteid is támadtak, hogy milyen irányba.

Talán csak kaptál egy új, izgalmas nézőpontot és aztán mész tovább.

 

Egy biztos. Időről időre érdemes tudatosan ránézni a megtapasztalások sűrűjében, hogy mi történik velünk. És mit tehetünk azért, hogy ami történik, az még NAGYOBB összhangban történjen VELÜNK.