Hogyan maradok kiegyensúlyozott a mindennapokban?


Már többedik helyről kapom a kérdést, hogy hogyan tudok jól működni ezekben a napokban, és hogy mitől maradok kiegyensúlyozott a hétköznapokban, ezért úgy gondoltam, összegyűjtöm a gondolataimat arról, hogy nekem mi működik. Nem recept. Nem használati útmutató. Ha inspirál az írásom, örülök, ha nem, akkor ez most nem a tied, kívánom, hogy találd meg, mi igen.

 

Talán valamiért fontos, hogy ez régről témám, már az anyaság előtti időkben, multis koromban is mindig a munka-magánélet egyensúlyát kutattam, hogy hogyan gazdálkodjak a saját energiaszintemmel, hogy mindenre jusson, ami számomra fontos. Talán a nagy különbség abban, ahogy 5 évvel korábban gondolkodtam erről, és ahogyan most ezekben a napokban teszem, az az áramlás.

5 évvel ezelőtt még készült volna egy táblázatszerű rajz vagy napi időbeosztás arról, hogyan fest feszített vagy kevésbé feszített ritmusban egy átlagos hét, mire mennyi idő kell (munka, pihenés, mozgás, barátokkal beszélgetés, párkapcsolat – és igen, lehet hogy még a prioritási sorrendet vagy épp annak átalakulását is érdekes lenne megfigyelni, de erről majd egy másik bejegyzésben írok).

 

Szóval készült volna egy ilyen szuper összeszedett, ráció által vezérelt kimutatás, aminek aztán részbeni be nem tartása vagy szült volna némi frusztrációt vagy nem…

És tegyük hozzá, hogy tök oké, ha készül és megy, és nem okoz frusztrációt 🙂 . Ők most itt lehet nem olvasnak tovább.

 

Én ma azt szeretném körüljárni, ami felé egyre erőteljesebben visz az utam és amit mindenki másképpen nevez : ) .

saját fotó: Ubud, Bali

Ezekben az időkben – miután túllendültem a kezdeti napok hozta zsigeri válaszokon – értsd kicsit kiakadtam, ellenálltam, rosszul éreztem magamat a bezártságtól – elkezdett a figyelmem egyre jobban befelé, önmagam felé fordulni.

 

Mit szeretnék? Mit csinálnék a legszívesebben? MI az, ami lelkesítene az adott pillanatban? Mi van a szívemben? Ezt a kérdést még ízlelgetem, hogy mennyire az enyém ez a kérdés, de te hátha így találod meg rá a válaszaidat.

Első lépésben nagyobb lett a figyelmem arra, hogy kitől és milyen információt engedek be. Legyen szó Facebook vagy blogbejegyzésekből, vagy másokkal való beszélgetéseimből. (értesítések lekapcsolása, kevesebb görgetés, tudatosan nem beleolvasás)

Aztán észrevettem, hogy amennyit segített az első időkben, hogy mindennap van olyan baráti telefon vagy Zoom-beszélgetés, ami feltölt, egy idő után odalett ennek a töltő jellege. Már kevesebbet igényeltem belőle és nagyon határozott igényem és (meg)érzésem lett arra, hogy ezt most kivel szeretném megtenni és másoknál éreztem, hogy nem. Hogy MOST nem.

És nem az emberre mondok nemet, csak arra, hogy most ezt a dedikált időt inkább másra szánom.

Például meditációra. Merthogy elkezdett valahogy visszatérni a meditáció az életembe és mivel jó érzéseket, stabilitást hozott, egyszer csak azt vettem észre, hogy felkelek és ez az első dolgom. És lefekvés előtt pedig éreztem, hogy vágyom rá, hogy jó lesz, hogy ezzel zárom a napot céltalan Facebook-görgetés helyett. (a tiéd lehet, hogy céllal történik 😉 )

És itt megint egy érdekes pont, talán 5 éve még a guruk tanításai nyomán és mindenféle kívülről jövő 21-napos kihívás vagy szokás kialakítós metódus keretében még fejben eldöntöttem volna, erőltettem volna.

 

Addig most egyszerűen jól esett, mondhatni belülről jött és mivel jól esett, ezt választottam.

saját fotó: Frangipani, Bali

 

Ha nem jött össze és aludnom kellett reggel, akkor volt, hogy ebéd után ültünk le, kislányom mellém telepedett vagy épp az ölembe és akkor hallgattuk meg. Ez külön büszkeségem lett, hogy a gyermek sem lehet kifogás arra, hogy a reggeli meditáció összejöjjön.

Azt figyeltem meg magamon, hogy ez a

(1) mi esne jól ebben a percben, mit csinálnék legszívesebben kérdés és az, hogy

(2) kivel tölteném azt az időt, ami a családanyát hivatott feltölteni, és persze maga az időszak bizonytalansága, hogy most

(3) egy hónapra rendezkedünk be vagy hatra ilyen átmeneti állapotra?

Ezek valahogy egyre erősebben meghozták a MOST-ot. Tudod a sokat emlegetett itt és mostot. De nem azért mert mások mondják, hanem mert a saját utamon odaértem. Sokat tudtam és lehet, hogy még tudok is a jövőben lenni, és volt idő, hogy sokat tudtam a múltban lenni. Van ezeknek helye és tere. Viszont amit – szerintem sokunknak – újra kell vagy érdemes tanulnunk, az az, hogy hogyan legyünk JELEN, abban, amiben éppen vagyunk. Ha a munkában, akkor ott teljes elhivatottsággal, ha a gyerekünkkel játszunk, akkor ott teljes szívünkkel és ha magunkkal, akkor nem ezernyi háztartási és egyéb feladatot hajkurászva,

hanem engedni a szélnek, hogy borzolja a hajunkat, a napsugaraknak, hogy megsimítsák az arcunkat, a regénynek, hogy elröpítsen másik világokba, a meditációnak, hogy segítsen visszatalálni önmagamhoz.

Új köntösben megérkezett hát, a mire mondok igent és mire mondok nemet és a hogyan mondok igent magamra az életembe. Adni jól és sokat tudó kedves barátaimnak és ismerőseimnek ez fontos kérdés lehet életük valamely szakaszában vagy talán többen is.

Attól tudok jól működni, hogy engedem a dolgoknak, hogy megérkezzenek és áramlásban legyenek. Máskor meg attól, hogy próbálok minél kevésbé ellenállni annak, hogy érkeznek a jó dolgok 😀

Nem akarom fejből megmondani a dolgoknak, hogy mikor van jó helyük. Most épp hajnali 4-kor felébredtem és nem tudok visszaaludni. Már nagyon régóta ég a boogie az ujjaimban és feszít a mondanivaló, hát jöttem, leültem és elkezdtem írni. Nem tökéleteset. Hanem ezt, ami ma van.

Ami segít kiegyensúlyozottnak maradni, az a mozgás, a tánc, hogy biztosan számíthatok Bea energikus és feltöltő hastánc óráira az éterben. Ez is olyan dolog volt, ami itt mozgott már tavaly ősz óta, hogy szeretnék hozzá járni, és ez az időszak elhozta a lehetőségét és a megvalósítást. Feltölt, formál, átalakít.

 

A hangsúlyokat a női energiákra, női dolgokra hozza, erősíti ezt az áramlás dolgot, amit az én szervező, olyan sokáig fejből működő énemnek is tanulni kell. Engedni….

De majd erről még beszélünk többet… Remélem…

Forrás: Unplash

 

És a családi támogató rendszer. Ami jelen esetben két főből áll: a kislányom és a férjem. Ahogyan támogatóan viszonyulnak ahhoz, hogy az én-időm meglegyen. És ahogy tanulom, hogy nem kell hogy lássák, hogy már nagyon szükség van rá, hanem már az első jeleknél érdemes mondanom. Igen, nekem.

“És nem, nem kell mindig arra várni, hogy de hát látják és miért nem tudják maguktól. Mert most ezt tanulod. Ha majd már csak engeded, akkor majd látják maguktól… Most még épp elfogadásban vagy, hogy ez így normális, hogy neked van ilyened.”

És aztán az őszinte, tiszta, inspiráló baráti kapcsolódások. Mérhetetlenül nagy hálám ezekért a beszélgetésekért <3 . Teret engedve annak, hogy ezek akkor történjenek meg, amikor itt van az idejük, és a legnagyobb megengedésben és elfogadásban zajlódjanak.

 

Amikor úgy vagy jó egy beszélgetésben, ahogy vagy, ahogy a kimondott szavaid, pont azok, amik viszik tovább a másik gondolatmenetét, ahogy elröpül az idő egymással, mert annyira egy hullámhosszon vagytok, amikor nem sajnálgatod, hogy ajjaj mennyi idő eltelt, hanem amikor tudod, hogy semmivel mással nem töltötted volna szívesebben az időt, mint az azzal az emberrel.

Na ilyen minőségi kapcsolódásokat kívánok mindenkinek.

 

+1

Észrevenni a feltöltődés személyes pillanatait, amikor a gyermek éppen eljátszik és csak ülök egy fatörzsön a Duna-parton és engedem az elemeknek, hogy körbesimogassák a lelkemet.

Amikor főzés közben jólesik a meditációs zene csakúgy, vagy épp a jövő havi asztrozófiai elemzést hallgatni, de ha már feladat, hogy abba az időbe azt is bele lehet zsúfolni, akkor fülön csípni és tudni elengedni….

 

Összegezve:

  • Meditáció (magammal levés)
  • Mozgás (a mozgás öröme – nekem most a hastánc)
  • Megengedés (kivel igen, kivel nem, most meditálok, most nem)
  • Mostban lenni (most mit szeretnék, most hívom fel, most ezt nem csinálom)
  • Magammal lenni (én-idő)

És talán ez egy olyan sor, aminek a tartalmát időről időre másképp töltjük fel. Más dolgok hoznak a jelenbe, más mozgásforma hozza meg az elégedettséget, életünk más-más területein hangsúlyosabbak a megengedések, más dolgok töltenek fel.

Ez az időszak kedvez annak, hogy tudatos figyelemmel legyünk erre. Amíg ellenállásban voltam nem így láttam, ma már hálás vagyok ezért a kis intermezzoért 🙂  .

 

Talán lett kedved végiggondolni, hogy téged ki vagy mi támogat ezekben az időkben?

  • Mitől érzed, hogy feltöltődtél?
  • MI az, talán egy régi vagy új szokás, tevékenység amit működtetsz azért, hogy jól legyél?
  • Mit vettél észre az elmúlt hetekben, ami izgalommal tölt el vagy aminek nagyon meg tudtál örülni?
  • Mit tudtál meg magadról, ami talán régóta ott motoszkált benned?
  • És talán mi újat figyeltél meg, ami hozzájárul az élet aktuális folyásához?

És ahogy azt az egyik kedves barátnőmnek írtam, ez a bejegyzés arról szól, hogy nekem mi működik és egy coaching beszélgetés pedig arról, hogy Neked mik a saját, működő megoldásaid.

 

saját fotó: Ubud, Bali és háttérben a rizsföldek

Napsugaras szép napokat,

 

Császár Eszti

 

Megoldásfókuszú coaching

Theta Healing ®

 

csaszar.eszti@gmail.com

+36305731919