Hogyan lettem coach? - Inspiráció. Írás. Intuíció.

Időről időre megkérdezitek tőlem, hogy én hogyan és miért lettem coach. Van a rövid verzió és persze van hosszú is 🙂 . Ha ismersz, akkor tudod, hogy a rövidhez komoly fejlődésen mentem keresztül 😉

Szóval a rövidet épp így fogalmaztam meg a napokban – köszönöm Tamás az inspiráló kérdést –

Világéletemben annyit tudtam csak, hogy segíteni akarok az embereknek. Aztán volt egy tanár-tréner-coach-gyógyító-író-mindegy-hogy-hívják-mindig-ezt-csinálom evolúció 😉

És akit érdekel a (picit) hosszabb verzió – a személyiségfejlődés útja – vagy csak szereti, amikor mesélek, nos, álljon itt a történet egészen a kezdetektől…

…

Volt egy bizonyos piros naplóm. Pontosabban. A NAPLÓ. Mai napig emlékszem, keményfedeles, bőr borítású és arany betűkkel volt ráírva, hogy NAPLÓ. Amellett, hogy életem apróbb rezdüléseinek (minden)tudója volt ez a könyv, népes osztályom érdemjegyeit is ebben vezettem, ha játszottam, benépesült a szoba képzeletbeli, tudásszomjas nebulókkal.

Jó tanuló voltam, mindig bennem volt a szándék, hogy segítsek másoknak, legyen szó házi feladatról, nyelvtanulásról, vagy épp az iskolába vezető úton a memoriter elsajátításáról, de magyaráztam én a számvitelt, vagy bármit, amihez értettem kicsit és segítséget kértek benne.

Kamasszá serdülve nyitott szívvel hallgattam barátnőimet, ahogy szívük legmélyebb titkait osztották meg velem és legjobb tudásom szerint segítettem mindenkit az útján és ők közben engem az enyémen.

Hamar kezembe kerültek az önfejlesztő könyvek, és szinte folyamatosan előttem voltak a kérdések, hogy mi dolgom a világban, oké, hogy segíteni szeretnék az embereknek, de hogyan… Attól, hogy imádok olvasni, tanulni, szeretettel hallgatom az embereket és igen erős a szándékom, hogy másoknak segítsek, hogy lesz abból hétköznapi értelemben vett munka.

Eszti jegyzetel — fotó: FIVOSZ – Szívom magamba a tudást

Ragaszkodtam hozzá, hogy valami olyan dolgot tanuljak, aminek van értelme, racionális, így határozottan lépkedtem a közgazdasági szakközépből a Közgáz egyetem felé tovább. Valahogy a HR adta magát vállalati vonalon és erre indultam el: toborzás-kiválasztás, egy teljes HR csapat lelke és koordinátora, képzés-fejlesztés. Na nem ilyen simán, de az egy másik történet.

Eközben a tréner fogalom mellé fokozatosan bekúszott a coach a látókörömbe. Akkoriban még értékesítési vezetőknek, HR-vezetőknek és a felső vezetőknek volt coacha. A munkatársi coaching hatalmas értéknek és juttatásnak számított. Szóval alapvetően a másik oldalon ültem és szerveztem, egyeztettem ezeket a coachingokat, találkoztam coachokkal és valamennyire beleláttam a munkájukba. Néhányan el is beszélgettek velem (köszönöm Klára) és akkor hirtelen mintha fény gyúlt volna bennem, hogy naaaa… talán ez lesz az a szakma, hivatás, amiben tényleg tudok másoknak segíteni és ahol érték az, amit én tudok: érdekelnek az emberek, figyelek, kérdezek, hallgatok és saját tapasztalataimon keresztül is segítem a hozzám fordulókat. (ez utóbbi részről még máskor beszélünk)

Szóval elkezdtem ambicionálni, hogy egyszer majd coach leszek.

Egyszer. Majd.

Magam is kaptam coachot és nagy becsben tartottam a saját coaching élményeimet. És aztán az élet vett egy hirtelen fordulatot (ez is megér egy misét, de majd máskor elmesélem) és hirtelen egy coach-képzésen találtam magamat. Az első 15 perc után azt éreztem, hogy HAZAérkeztem. Ők tudják, hogy miről beszélek, van annak neve, ahogy én látom és élem az életemet!!! És ezt még van hová fokozni!!! Szóval így kezdődött meg a megoldásfókuszú brief coaching képzés 2013-ban a Solutionsurfers Magyarországnál. A képzés erősen gyakorlatias, tapasztalati tanuláson alapult már akkor is. Mondhatni azonnal belecsöppentem a coachok népes táborába és nagyon sokat coacholtuk egymást a coachtársakkal. Volt néhány külsős ügyfelem is, de alapvetően önmagam coachként definiálása kicsit későbbre tehető. A következő évben még HR-esként dolgoztam, aztán az esküvőnk és a Bali-nászutunk után hazaérkezve elkezdtem csinálni ezt a honlapot.

Valahogy az azt követő időszakban érkezett meg az, hogy coachnak nevezzem magam és olyan füstjeleket küldjek a világ felé, hogy itt vagyok, segítek, lehet hozzám jönni 🙂 .

Aztán kicsit változott a fókusz, alábbhagyott a lendület (erről majd írok részletesebben talán épp Tervezés kontra áramlás címszó alatt), de továbbhaladva az idővonalon, valahogy az ügyfelek kezdtek el megkeresni és visszahozni ebbe a segítő minőségembe.

Réka születését követően Theta Healinggel bővült a repertoár, így már az intuíciót és a spirituális energiákat is behoztam a konzultációk választható sorába.

Egy fantasztikus nemzetközi konferencia szervezés kapcsán pedig visszakerültem oda, ahonnan a coachképzésem elindult és most az egyéni konzultációk mellett a Solutionsurfersnél a kapcsolatok koordinációját is némiképp támogatom.

Jelenleg is zajlik még az érdekegyeztetés annak a törvénynek a kapcsán, aminek értelmében a coach megnevezést talán már nem használhatom majd az ősztől.

Így megérkezünk a rövid verzió végén írt életszakaszhoz, hogy mindegy hogy hívnak, mert úgyis mindig ezt csinálom 🙂 .

És legnagyobb boldogság, amikor leendő coachokat – vagy bárhogy is nevezzük majd magunkat a jövőben – segíthetek hozzá bármilyen módon, hogy kicsit lerövidítsék az út kanyarait és

minél előbb azt csinálhassák, amiben igazán jók, ami a szenvedélyük, úgy kapcsolódni emberekhez, hogy attól többek és jobbak legyünk.

Innen is üzenem, hogy csak CSINÁLJÁTOK 🙂 .

És a talán egy nagyon fontos dolog még hozzátartozik a teljes képhez, hogy ez egy olyan dolog, ahol folyamatosan tanulhatok, az ügyfelektől, a coachingról, magamról, arról, hogy mi működik…