Sokan kérdezitek tőlem, hogyan és miért lettem coach. Van egy rövid és egy hosszabb verzió is.
A rövid verzió most épp így hangzik:
Világéletemben azt éreztem, hogy segíteni szeretnék az embereknek. Aztán volt egy tanár-tréner-coach evolúció.
– mindegy hogy hívják ezt csinálom –
És ha érdekel a (picit) hosszabb verzió – a személyiségfejlődés útja – vagy csak szereted, amikor mesélek, jöjjön a történet egészen a kezdetektől…
…
Volt egy piros naplóm. Mai napig emlékszem, keményfedeles, bőr borítású, arany betűkkel a borítón. Életem apróbb rezdüléseinek tudója, versek, vallomások. Máskor pedig tanári kellék vált belőle.
Mindig bennem volt a szándék, hogy segítsek másoknak, tanulásban, megértésben.
Kamaszként nyitott szívvel hallgattam a barátnőimet, ahogy megosztották velem szívük legmélyebb titkait. Segítettem nekik az útjukon és közben ők is segítettek engem az enyémen.
Korán kezembe kerültek az önfejlesztő könyvek, és folyamatosan ott volt bennem a kérdés, hogy mi dolgom a világban, hogyan lesz a segíteni vágyásból „rendes munka”?
Valami „racionális” dolgot akartam tanulni, közgazdasági szakközépből Közgáz egyetem lett. Így kerültem a HR területére: toborzás-kiválasztás, képzés-fejlesztés.
Közben lassan megjelent az életemben a coaching. Akkoriban még főleg vezetők kaptak coachot, miközben én a „másik oldalon ültem” és szerveztem, egyeztettem ezeket a coachingokat, beleláttam a munkájukba, beszélgettem is velük. Köszönöm Klára az indító szikrát, amit pont egy ilyen beszélgetés hozott és mintha fény gyúlt volna bennem, hogy talán ez lesz az a hivatás, amiben igazán tudok segíteni.
Elkezdtem érezni: hogy egyszer majd coach leszek.
És aztán az élet hozott egy váratlan fordulatot és hirtelen egy coach-képzésen találtam magam. Az első 15 perc után azt éreztem, hogy hazaérkeztem. Neve lett annak, ahogyan látom és élem a világot, és kiderült, hogy ezt még lehet tanulni, mélyíteni.
Így kezdődött meg a megoldásfókuszú brief coaching képzés 2013-ban a Solutionsurfers Magyarországnál.
Gyakorlatias volt, tapasztalati – azonnal belekerültem a folyamatba. Coacholtuk egymást, tanultunk, fejlődtünk.
Eleinte még nem neveztem magam coachnak. HR-esként dolgoztam tovább, majd az esküvő és a bali nászút után kezdett összeállni bennem, hogy ezt az utat szeretném tudatosan járni. Ekkor indult el a honlapom is.
Megérkezett bennem: coach vagyok.
Elkezdtem füstjeleket küldeni a világ felé, hogy itt vagyok és lehet hozzám kapcsolódni.
Azóta voltak hullámok, irányváltások, csendesebb és aktívabb időszakok – de a lényeg nem változott: az emberek mindig megtaláltak, és visszahívtak ebbe a segítő minőségembe.
Egy fantasztikus nemzetközi konferencia szervezés kapcsán visszakapcsolódtam a Solutionsurfers közösségéhez is, ahol a kapcsolatok koordinációját is támogatom.
Azt vettem észre, hogy a megnevezés egyre kevésbé lényeges számomra.
A végén mindig ugyanoda érkezem:
mindegy, hogy hívjuk – én így is, úgy is ezt csinálom.
Kapcsolódom, beszélgetek, kérdezek – és észrevétlenül új irányok nyílnak.
Könnyűvé válik a csinálás.
Mi van, ha nem majd egyszer, hanem már most?
Menj, csináld, tapasztalj, kezdd újra – és hagyd, hogy formálódjon az utad.
Mert sosincs olyan, hogy kész.
Sok szeretettel:
Császár Eszti
+36305731919
Ui.: Azóta a segítésről kicsit másképp vélekedem, a 2022-es bejegyzését itt találod
