Olvasod. Milyen tiszta gondolatok. Micsoda boldogság. Milyen ragyogó mosoly. Milyen fantasztikus dolgokról ír. Mennyire kiegyensúlyozott az Élete. Mi mindent elért már! Mennyire jó neki! Kezd az az érzésed támadni, hogy veled valami defekt lehet. Mert bizony nálad időről időre beborul az ég, maga alá temet egy (szekrényre való) megoldatlan ügy, vagy csakúgy maga alá temet az élet nagyobb hulláma. Neked valahogy sosem áll olyan tökéletesen a hajad, nem tudsz olyan könnyedén a panaszkodásról pozitív nézőpontra váltani, sőt, bizony vannak olyan reggelek, amikor az is nagy teljesítmény, hogy egyáltalán kimásztál az ágyból és csendesen magad elé bambulsz és még mindig nem hagyta el egyetlen szitokszó sem a szádat. És lehet, hogy ma ez lesz a legnagyobb teljesítményed. Eközben másokkal valahogy mindig inspiráló, motiváló vagy éppen magazinba illő dolgok történnek. Legalábbis erről ad számot a média. Legyen az akár a Facebook, akár az Instagram.
A nagy idol-jaiddal, példaképeiddel és gurujaiddal is pont ugyanúgy zajlik az élet. Ők is elvesztik a türelmüket, a fejüket, a hitüket, az érdeklődésüket, néha talán az erejüket, kitartásukat is, máskor kicsit az igazságukat vagy a hitelességüket. Ők is pont olyan emberiek. Ők is. Néha talán meg is mutatják sérülékenységüket vagy sebezhetőségüket. Vagy megmutatnak belőle annyit, amennyi komfortos vagy éppen a marketing tanácsadójuk szerint áldásos, de legalábbis jövedelmező.
És ezzel sincsen baj.
A baj csak azzal van, ha a Facebookot nézegetve az az érzésed támad, hogy Te kevesebb vagy, Te nem csinálod olyan jól, vagy nem olyan szép, olyan gazdag, olyan menő, olyan…. valamilyen.
Olvass olyasmit, ami megerősít abban, hogy jó vagy úgy, ahogy vagy.
Olvass olyasmit, ami feltölti a lelked.
Olvass olyasmit, ami megnevetteti a szíved.
Olvass olyasmit, ami kikapcsolja az elméd.
Olvass olyasmit, amitől jobban érzed magadat.
Ha viszont az ellenkezőjét érzed, kérlek tedd meg magadért, hogy félbehagyod az olvasást.
És ne feledd, a példaképnek látott embereknek is lehetnek rossz napjai, vagy éppen kibillenhetnek az egyensúlyukból. Az a nem mindegy, hogy tudatosan megkeresik-e azokat a dolgokat, amikkel vissza tudják állítani az egyensúlyukat. Az a nem mindegy, hogy mennyire elfogadóak önmagukkal, hogy velük is megtörténik ez (hiszen ez az emberi tapasztalás egyik lényege). Az a nem mindegy, hogy a legjobb tudásuk és legtisztább szándékuk szerint élik-e a mindennapjaikat.
Ha van kedvetek gyűjtsünk a poszt alatt olyan példákat, akik őszintén megmutatják azt is, amikor nehéz.
Szívesen inspirálódom tőlük, mert aki mindezt tiszta szívvel és szándékkal teszi meg, ahhoz nagy bátorság és önszeretet kell, amiért mélyen tisztelem őket.
