Néha nem értjük, hogy mi miért történik velünk.
Olykor látszólag ellenszenves dolgok történnek velünk.
Felborul a rutinunk, váratlan események történnek.
Múlt szerdán olvashattál róla, hogy (egy ilyen váratlan alkalommal) robbantottuk az energiát a zumbás csajokkal (itt olvashatsz az előzményekről).
Amikor kiderült, hogy a héten szerdán elmarad az óra, néztem magamnak jógaórát helyette és valami nagyon megragadta a tekintetemet. Női jóga meseterápiával.
-De jó lenne egyszer elmenni! (Talán ismered ezt az álmodozást)
-De hétvégén van, az nekem nem jó. (Miért is? Ja persze, most jön a kifogások rész)
-Talán majd egyszer eljutok. (Azzal felteszed a soha-meg-nem valósuló vágyálmok polcára)
Szerda este végül mégis lett zumba óra. Annyira felbátorodtunk a múlt heti adrenalin lökettől, hogy tartottunk magunknak. Hajrá Csajok!
Este zumba után kiderült, hogy nem szombaton utazunk vidékre, hanem majd csak vasárnap. (kicsit megbolygatta a komfortérzetemet, de hát jó)
Egy órával később olvasom Kriszti (YogaArt Műhely, jógaoktató) őszinte, mélyről jövő, szívhez szóló (nekem szóló) blogbejegyzését a női teremtőerőről és önmegvalósításról. Hogy véletlenül pont ilyen témájú Női lélekműhelyt tart most szombaton. (hmm, már értem miért nem utazunk el szombaton, kár lett volna hosszasan dohogni miatta)
Végigolvasom az eseményleírást, libabőrözöm, mintha csak nekem írták volna minden sorát. Érzem ott kell lennem. Érzem, hogy ott leszek.
Percekkel később jön a válasz, hogy Kriszti vár szeretettel (ha esetleg lenne még parányi kétsége az Olvasónak, hogy lett-e helyem a workshopon)
Amikor azt teszed, amit a legbelsőbb éned üzen. Amikor azon az úton jársz, ahol szívből cselekszel. Egyszerre minden könnyű. Minden körülmény összerendeződik. Minden továbbsegít Téged egy elegánsan laza mozdulattal:
Tessék. Itt a helyed. Ez az Utad. Ez a dolgod.
Talán már elvitted a mai bejegyzésből azt az Üzenetet, ami Téged leginkább megszólított.
Talán nem bánod, ha most kicsit “hangosan” gondolkodom és hagyok magunknak egy kis emlékeztetőt a jövőre:
Amikor valamit igazán szeretnél, engedd meg magadnak és engedd meg a körülményeknek, hogy könnyűvé, izgatottan borzongóvá tegyék az odavezető utadat.
Figyelj magadra.
Figyelj a szíved hangjára.
Figyeld az eseményeket anélkül, hogy rögtön beavatkoznál, ellenkeznél vagy ítélkeznél.
Néha csak engedd meg a dolgoknak, hogy maguktól megoldódjanak.
A felkínálkozó lehetőségekre pedig mondj IGEN-t. (és csípd fülön magadat, ha csak a ja-persze-kifogások-rész ütné fel a fejét 😉 )
