álmok – Inspiráció. Írás. Intuíció.

Gál Bori (Színező): Beszélgetés Császár Esztivel A lélek tánca könyvről

csaszareszti — Fri, 13 Aug 2021 09:52:59 +0000

Gál Bori Színező blogján inspiráló történeteket olvashattok. Bori olyan segítőkkel beszélget, akik szenvedélyesen szeretik a hivatásukat. Mi most a könyv apropóján találkoztunk és beszélgettünk.

(a nyári szünetet követően a beszélgetést a Színező blogján is eléritek)

Mi inspirált arra, hogy az legyél, aki ma vagy?

Úgy gondolok vissza magamra, hogy egy csendes, visszahúzódó kislány vagyok, aki nem nagyon barátkozik másokkal. Sokáig éreztem magam kívülállónak, számomra a mesék, történetek adtak biztonságot, a könyvek meghatározóak voltak számomra. Nagyon élveztem, amikor már önállóan tudtam olvasni és sorra vehettem le a könyveket a polcról, pl Apukám indiános könyveit, a Váratlan utazást, Anne Shirley történeteit. A könyvektől megnyugvást és megerősítést kaptam, hogy léteznek rokon lelkek, csak meg kell találnom őket.
Később nagyon kedveltem az Erőleves a léleknek sorozatot, mert azt bárhol fel lehetett nyitni és nem is a történet volt igazán fontos, hanem az energia, amit átadott. A regények helyét aztán átvették, az Apukám révén érkező önfejlesztő, személyiségfejlesztő könyvek, majd egyre több szakkönyvet kezdtem olvasni.
Meghatározó élmény számomra azzal kapcsolatban, aki ma vagyok, hogy az édesanyám által katolikus szemléletben is nevelkedtem, vasárnaponként templomba jártunk, ahol gyakran felolvastam. Bár mindig nagyon izgultam, de a felolvasást, versmondást annyira szerettem, hogy szívesen léptem fel, akár a templomban, akár az iskolai ünnepségeken.

Az írás hogyan jelent meg az életedben?

A könyvírás tulajdonképpen már gyerekkorom óta ott volt a lelkem mélyén, tizenegy éves korom körül kaptam egy piros borítású könyvecskét, amire aranybetűkkel rá volt írva, hogy Napló. Nagyon szerettem, hogy mindenről írhatok bele, akár verseket, történeteket. Később, amikor életcélról, bakancslistáról kérdeztek, mindig ott volt, hogy könyvet szeretnék írni. A könyvek nagyon sokat adtak az életemben, ezért a vágy, hogy én is írjak egyet, ami segíthet másoknak helyzeteken túljutni meghatározó volt számomra. Ugyanakkor mégse hittem igazán, hogy ebből valóság lesz egyszer.

Innentől pedig már ragyogóan „szörfölsz”, azaz könnyedén érkeznek a történetek?

Az a megközelítés, hogy találjam ki a cselekményt és írjak köré történetet, számomra nem működött. Az én utam az íráshoz az volt, hogy meghalljam és leírjam a történeteket. A könyv születése azonban, egy hosszabb folyamat volt, nem úgy kell elképzelni, hogy csak úgy ott termett. Kihívásként éltem meg, amikor nem érkeztek a történetek, vagy másmilyen formában érkeztek pl versként. Igyekeztem irányítani a folyamatot, ezért volt, hogy csak úgy odaültem a géphez és figyeltem, hátha elkezdődik valami vagy próbáltam egy kérdést feltenni, amire válasz érkezik egy felsőbb dimenzióból. Nagy tanítása volt a könyvnek, hogy engedjem el a kontrolt.

Mit tanultál még a könyv születése kapcsán?

Mindig nagyon kritikus voltam magammal, rám a 120%-os maximalizmus volt a jellemző. Sokat bántottam magam azzal, hogy miért nincs már fizikai formában a könyv, türelmetlen voltam a folyamattal kapcsolatban.
A könyv azt tanította nekem, hogyan lehet engedni a dolgokat és bízni abban, hogy úgy lesz jó, ahogy lesz, mert nem lehet pusztán akarásból megoldani valamit és nem lehet minden nap egyformán teljesíteni. Eljutottam oda, hogy élvezem az írás adta áramlást és boldogságot adnak az elkészült szövegek, nem keresem folyamatosan a kívülről jövő visszajelzést az írások kapcsán.

Mit teszel annak érdekében, hogy ahogy mondod meghalld a történeteket és le tudd írni?

Odafigyelek magamra és igyekszem belső egyensúlyban lenni. Figyelem, hogy mitől tudok töltődni, az írás és a coacholás mindig energetizál. Rendszeresen eljárok táncolni, ami szintén segít, hogy odafigyeljek a testemre, lelkemre. Amikor azt érzem, hogy levegőre van szükségem akkor kimegyek a Duna partra, amikor azt érzem, hogy szükségem van pihenésre megállok.

Most, hogy a könyv gyakorlatias tennivalóival vagy elfoglalva továbbra is érkeznek a történetek?

Nagyon érdekes tapasztalás számomra, hogy most a könyvben szereplő történetek energiái megfoghatóbb történetek formájában érkeznek, melyeket gyakorlatias írásokban pl a Facebook oldalamon tudok továbbadni.

Mennyire vagy szereplője a történeteidnek?

A verseknél, amikor az önkifejezésre bíztatok, akkor az magamnak is szól, hogy merjem felvállalni, hogy az írás az én dolgom. Voltak olyan történetek, melyek mélyen megérintettek és segítettek régi kapcsolódásokból visszamaradt sérüléseket feldolgoznom. Más történeteknél előfordult, hogy konkrét személyek energiája volt a fejemben.

Érdekes kettősség az életedben, hogy nyitott vagy a spirituális világ felé, ugyanakkor közgazdász végzettséged van és multis tapasztalás is van a hátad mögött.

Van egy gyerekkori meghatározó élményem ezzel kapcsolatban, amikor kiderült számomra, hogy az egyik könyvelő ismerősünk táltos is egyben és a két világban való mozgás nem zárja ki egymást. Ez a kettősség látszik a munkámban is a coaching képviseli a racionális, az írás pedig az intuitív oldalt. Életem nagy feladata, hogy megtaláljam az egyensúlyt az alkotás szellemi oldala és a fizikai világ gyakorlatiassága között, mert nagyon jó repkedni, de nem lehet elmenekülni a földi élet feladatai elől, amire a barátok és családom mindig segít emlékeznem. Az egyensúly pedig talán abban lehet, hogy nem billenek ki egyik szélsőség fele sem.

Egyik történetedben írod, hogy: „…felemeli tekintetét a porból, hogy megtegye, ami rendeltetett…” – te, hogy vagy most ezzel, megtetted?

A tudás attól válik értékké, ha azt továbbadják és használják. Az én dolgom, hogy a sugallatból érkező történeteket meghalljam és leírjam, mert ezeknek a történeteknek az a dolguk, hogy hassanak és megérintsék az olvasók szívét. Úgy érzem az én könyvem nem egy végig olvasós könyv lesz, hanem mindig annál a történetnél fog kinyílni, ami a segítségére lesz annak, aki épp kinyitja.

Az íráson kívül még hogyan segítesz az embereknek?

Az íráson kívül számomra a coaching beszélgetések is egy alkotást, egy kreatív folyamatot jelentenek. A coachingot egy improvizációs táncnak tartom, amikor azt igyekszem meghallani, amire építkezni lehet és azt szem előtt tartani, ami az ügyfél számára a leghasznosabb. A coaching mellett egyéb spirituális eszközöket is tanultam pl pszichodrámát, Theta Healinget – amikkel a beszélgetések intuitív oldalát tudom hatékonyan támogatni.

Szerinted milyen lesz a könyvedet a kezedben tartani?

Egy katartikus érzésre számítok, amit valamelyik történet írása közben is átéltem, de elfogadás van bennem, azzal kapcsolatban, ha ez majd másként történik.

Mit fog mondani neked a könyv, amikor először a kezedbe veszed?

Itt vagyok és most örüljél neki!
Valójában sokan kellettek ahhoz, hogy ez a könyv megszülessen, ezért szeretek úgy gondolni a könyvre, hogy ez nem csak az enyém. Szeretném, ha egyszer közösen ünnepelhetnék a természetben azokkal, akik a segítségemre voltak és velem örülnek a könyv megszületésének.

kérdező és a cikk szerzője: Gál Bori, www.szinezo.hu

10 jel, hogy nem azt csinálod, amit igazán szeretnél

csaszareszti — Tue, 10 Feb 2015 11:01:58 +0000

10 jel, hogy nem azt csinálod, amit igazán szeretnél

1. Reggel nehezen megy a felkelés. Szundi üzemmód újratöltve.

„Nincs erőm felkelni, bárcsak aludhatnék még. egyébként sincs értelme…. és ráadásul még csak kedd van. MikorleszmárPéntek?„

2. Keresed a lehetőséget, hogy napközben mással foglalkozz. Inkább telefonálsz, beszélgetsz bárkivel aki szembejön veled vagy facebook-ozol egy kicsit. (néha kicsit többet)

3. Várod az ebédidőt. Aztán várod a nap végét, a munkaidő végét.

4. Várod a hétvégét. Várod a síelést. Várod a nyaralást. Várod a karácsonyt. (aztán kezdődik minden elölről)

5. Leggyakoribb beszédtémád, hogy milyen gyorsan vége lett a szabadságodnak és még milyen messze a következő szabi, ameddig ki kell tartanod.

6. Leggyakoribb szó a mondataidban a KELL. Vagy néha a KELLENE.

7. Irigykedve nézed és hallgatod azokat, akik élvezettel beszélnek a munkájukról, mintha nem is munka lenne. „Persze, nekik könnyű.”

8. Kétségbeesve gondolsz arra, hogy „Úristen, ez vár rám 40 évig”, vagy úgy döntesz megkíméled magadat és inkább végig sem gondolod (túl gyakran) ezt a lehetőséget… Szóval akkor legalább 40 év még vár rád :)? Micsoda optimizmussal teli tervezés 😉

9. Néha változtatsz egy picit, mert azt meséled magadnak, hogy a levegőváltozás jót tesz. (*például: másik cég, másik pozíció*) hmm… néhány hét, vagy hónap után rájössz, mindegy hogy presszókávét vagy hosszúkávét iszol, igazából az a gond, hogy TE nem is szereted a „kávét”. Csak azért iszod, mert mindenki más is kávézik és mert azt mondják, csak így lehet. (túlélni a napot, amikor NEM azt csinálod, amit igazán szeretsz)

10. Néha azon kapod Magad, hogy álmodozol egy másik életről, aminek tényleg TE vagy a főszereplője és minden úgy történik, ahogy szeretnéd és nap mint nap azt csinálod, amit szeretnél. Aztán előveszed és leporolod a kedvenc kifogásodat és legyintesz, hogy Veled ez miért nem történhet meg…..

+1 Ha megkérdezik, mi az amit szeretsz a munkádban, miért csinálod, akkor elgondolkozol és elkezdesz mellébeszélni valódi válasz helyett…

Hány helyre tetted ki gondolatban a pipát?

Egy 1-10-ig terjedő skálán mennyire szeretnél változtatni, hogy tényleg azt csinálhasd, amit szeretnél?

(ha 10 = hajlandó vagyok mindent megtenni ezért)

Ha legalább 8-as hajlandóságot jelöltél meg a változtatásra, akkor várlak szeretettel egy személyes találkozóra:

Felveszem a kapcsolatot Esztivel!

Amikor jön a forgószél… – történet útkeresőknek

csaszareszti — Wed, 14 Jan 2015 00:20:22 +0000

Szeretnéd megtalálni, hogy mi az, amit igazán szeretsz csinálni? Hogyan találhatod meg?

Jól figyelj, mert ezt a történetet Neked írtam.

2011 nyár. Ülök az irodában és megpihenek egy kicsit 100 önéletrajz, 50 sikeres telefonhívás és 25 leegyeztetett interjú után.
Kedves, mosolygós, temperamentumos hölgy lép be az ajtón, kérdez 2-3-at és egyszer csak azt veszem észre, hogy nagyon belemelegedtem, és csak mesélek, elkezd száguldani felfelé az energiaszintem (pedig ez a napnak ebben a szakaszában szinte képtelenség), elkezdek lehetőségeket és konkrét cselekvési alternatívákat látni magam körül. Ő meg csak kérdez-kérdez lendületesen, olyan mintha régóta ismernénk egymást… Mennyivel jobban érzem magamat, mennyivel biztosabb vagyok abban, hogy merre tovább. És hogy képes vagyok rá.
Bevillan egy gondolat: egyszer én is coach leszek. EZT AKAROM CSINÁLNI.
Eddig azt sem tudtam, hogy mi az, de amit és ahogy ez a hölgy csinált… na azt. pont azt. és így. jött mint a forgószél a semmiből és hirtelen újra lett értelme mindennek.

2012 nyár. Képzés-fejlesztés. Hivatalból sok coachcsal találkozom. Irigységgel vegyes izgalommal ülök ezeken a találkozókon. Mennyi embernek segítenek, mennyi különböző élethelyzettel találkoznak, mennyire változatos, amit csinálnak, milyen bátrak hogy szabadúszóként dolgoznak. Jönnek a kérdések is: vajon mindenkinek tudnak segíteni? vajon én is tudnám csinálni? vajon tudnám elég jól csinálni? vajon elfogadnának az emberek coachuknak? hmm.. majd egyszer… talán…
Alaposan tanulmányozom őket, a személyiségüket, a hivatásukat A-tól Z-ig előnyökkel és hátrányokkal.

2013. február 4. A fordulópont. A konferencia. A találkozások. 2 meghatározó személyiségű coachcsal. Az egyiket megfigyelhettem munka közben és mintegy varázslat: Jorge Bucay: A kereső című történetével kezdte a workshopját. Szeretettel ajánlom mindenkinek. A workshop közben a már ismert mondat dübörgött a fülemben: én is ezt akarom csinálni, én is ilyen akarok lenni. És ennél még sokkal sokkal több minden történt ott…. de ez egy másik történet…

A másik személy nem kevésbé volt fontos. Azt, ami addig álmodozás volt egyetlen kérdéssel lehozta nekem a valóság földjére: miért nem kezded el MOST?

És aztán elindult a lavina….

2013. május. Az első coachképzés. A nagybetűs KÉPZÉS. Hazaérkeztem. Itt tényleg jó helyen vagyok! Igen! Ezt akarom csinálni! Mintha haza jöttem volna? ezt már mondtam? nem baj 🙂 Amikor érzed, hogy számodra elkezdődött egy új időszámítás és ez a lehető legjobb dolog, ami Veled történhetett… 🙂 És már az első naptól kezdve csinálom… és akkor rájövök, hogy milyen jó, hogy elnevezték (még ha idegen nyelven is) azt, amit én mindig is csináltam. Beszélgetek emberekkel úgy, hogy az közben hasznos 🙂

2013. december. Elvégeztem a képzést és megfogható közelségbe került, hogy akár coachingnak hívom, akár nem, ez az amit csinálni fogok. Segítek az embereknek. Beszélgetek velük. Kérdéseket teszek fel nekik. Kíváncsi vagyok rájuk. Meghallgatom őket.

A körülöttem lévő nagyon inspiráló személyek száma eléri a 20-at. Vagy az 50-et. Vagyis nem számolom már. Inkább egyszer csak észreveszem, hogy már csak olyan emberekkel és helyzetekkel találkozom, amelyek visznek a célom (?), az álmom (?), a vágyaim (?) felé. De leginkább önmagam felé.

2014 nyár. Egyre sokasodnak körülöttem a coaching helyzetek és lehetőségek. Feltartóztathatatlanul haladok aféle, vagy inkább azon, ami az én utam. A nagy terv rám eső része 😉

2014 ősz-tél. Események egész láncolata szembesít a korábbi kósza gondolattal: „Egyszer coach leszek.”

AZ vagyok.

Coach VAGYOK. 🙂

2015. január 14.

Mindebből hogyan profitálhatsz Te, aki az utadat keresed?

– Nézz körül, hogy milyen tevékenységeket csinálsz legszívesebben?

– Mi az, amiben úgy el tudsz merülni, hogy nem veszed észre hogy éhes vagy? (nálam ez egy komoly jelzőlámpa, talán nálad is;)

– Mi az, amire rácsodálkozol, hogy wow, egyszer én is ezt fogom csinálni! (aztán gyorsan találsz 3 érvet, hogy miért nem ebben az életben fog rá sor kerülni)

– Mi az, amit akkor is szívesen csinálnál ha egy lyukas kétfillér nem sok annyit sem fizetnének érte?

– Kik azok a személyek, akikre felnézel, akiket nagyra becsülsz azért, amit és ahogy csinálnak?

– Miről álmodoztál gyermekként?

– Ha megkérdezném a legjobb barátodat hogyan fejezné be / helyettesítené be ezt a mondatot:

(Eszti)ről nagyon el tudom képzelni, hogy jó ….. (coach) lesz, mert …. (a beszélgetések során mindig megmutatkozott ez a vénája) 🙂

– Legmerészebb vágyaid szerint, mit csinálnál, ha valaki garantálná számodra, hogy NEM vallhatsz kudarcot?

Próbáld ki minél gyorsabban magadat abban helyzetben, tevékenységben, hivatásban 🙂

Beszélgess sokat olyanokkal, akik már azt csinálják, amit Te is szeretnél!

Szerezz minél több személyes tapasztalatot és saját élményt!

Ti hogyan csináljátok, hogy megtaláljátok az utatokat?

Kép: MorgueFile.com

8+1 lehetséges helyzet, amikor érdemes coachhoz fordulni

csaszareszti — Tue, 09 Dec 2014 09:36:33 +0000

1. Amikor stresszes az életed és nincs időd semmire – azért, hogy legyen.

2. Amikor görcsösen keresed az egyensúlyt munka és a magánélet között – azért, hogy megtaláld.

3. Amikor nem tudod, hogy mivel akarsz foglalkozni, nem tudod merre tovább.

4. Életed fordulóponthoz érkezett és úgy érzed nem tudsz dönteni – menni vagy maradni?

5. Amikor félsz azt csinálni, amit szeretnél.

6. Amikor szeretnél valamiben változni vagy változtatni és jó lenne. valaki, aki ebben feltétel nélkül támogat.

7. Amikor szeretnél magadban jobban hinni.

8. Amikor nagyon-nagyon szeretnél valamit elérni, de nem tudod hogyan. (társat, munkát)

9. Motiválatlan vagy, szeretnél rátalálni az inspirációd forrásaira, nyitott vagy új perspektívákra.

Szeretnél változtatni vagy valamit megtalálni?

Keress bátran a csaszar.eszti@gmail.com elérhetőségen.

Kép: FreeDigitalPhotos.net, MorgueFile.com

álmok – Inspiráció. Írás. Intuíció.

Gál Bori (Színező): Beszélgetés Császár Esztivel A lélek tánca könyvről

Mi inspirált arra, hogy az legyél, aki ma vagy?

Az írás hogyan jelent meg az életedben?

Innentől pedig már ragyogóan „szörfölsz”, azaz könnyedén érkeznek a történetek?

Mit tanultál még a könyv születése kapcsán?

Mit teszel annak érdekében, hogy ahogy mondod meghalld a történeteket és le tudd írni?

Most, hogy a könyv gyakorlatias tennivalóival vagy elfoglalva továbbra is érkeznek a történetek?

Mennyire vagy szereplője a történeteidnek?

Érdekes kettősség az életedben, hogy nyitott vagy a spirituális világ felé, ugyanakkor közgazdász végzettséged van és multis tapasztalás is van a hátad mögött.

Egyik történetedben írod, hogy: „…felemeli tekintetét a porból, hogy megtegye, ami rendeltetett…” – te, hogy vagy most ezzel, megtetted?

Az íráson kívül még hogyan segítesz az embereknek?

Szerinted milyen lesz a könyvedet a kezedben tartani?

Mit fog mondani neked a könyv, amikor először a kezedbe veszed?

10 jel, hogy nem azt csinálod, amit igazán szeretnél

10 jel, hogy nem azt csinálod, amit igazán szeretnél

Amikor jön a forgószél… – történet útkeresőknek

﻿﻿8+1 lehetséges helyzet, amikor érdemes coachhoz fordulni

8+1 lehetséges helyzet, amikor érdemes coachhoz fordulni