Elképzelek egy Buddha-szobrot, ahogy ül, a középpontjában van, vállai hátrahúzva, szilárd tartása van, a hátának, a fejének, és tartás van a mozdulataiban is. Van benne egy ünnepélyes lassúság. Úgy képzelem, hogy kívülről záporoznak felé a jobbnál jobb ötletek, máskor meg záporozhat felé akarat, elnyomás, manipuláció vagy bármilyen elcsorbult, eltérült szándék… Ő üldögél csendes nyugalommal és mielőtt eltalálnák mások nyilai, azok valahogy lepattannak, irányt változtatnak, eltérülnek. Feje lassú mozdulatokkal bólint, világába nem enged be mást, a tiszta szándékon kívül.