1. Reggel nehezen megy a felkelés. Szundi üzemmód újratöltve.

„Nincs erőm felkelni, bárcsak aludhatnék még. egyébként sincs értelme…. és ráadásul még csak kedd van. MikorleszmárPéntek?„

2. Keresed a lehetőséget, hogy napközben mással foglalkozz. Inkább telefonálsz, beszélgetsz bárkivel aki szembejön veled vagy facebook-ozol egy kicsit. (néha kicsit többet)

3. Várod az ebédidőt. Aztán várod a nap végét, a munkaidő végét.

4. Várod a hétvégét. Várod a síelést. Várod a nyaralást. Várod a karácsonyt. (aztán kezdődik minden elölről)

5. Leggyakoribb beszédtémád, hogy milyen gyorsan vége lett a szabadságodnak és még milyen messze a következő szabi, ameddig ki kell tartanod.

6. Leggyakoribb szó a mondataidban a KELL. Vagy néha a KELLENE.

7. Irigykedve nézed és hallgatod azokat, akik élvezettel beszélnek a munkájukról, mintha nem is munka lenne. „Persze, nekik könnyű.”

8. Kétségbeesve gondolsz arra, hogy „Úristen, ez vár rám 40 évig”, vagy úgy döntesz megkíméled magadat és inkább végig sem gondolod (túl gyakran) ezt a lehetőséget… Szóval akkor legalább 40 év még vár rád :)? Micsoda optimizmussal teli tervezés 😉

9. Néha változtatsz egy picit, mert azt meséled magadnak, hogy a levegőváltozás jót tesz. (*például: másik cég, másik pozíció*) hmm… néhány hét, vagy hónap után rájössz, mindegy hogy presszókávét vagy hosszúkávét iszol, igazából az a gond, hogy TE nem is szereted a „kávét”. Csak azért iszod, mert mindenki más is kávézik és mert azt mondják, csak így lehet. (túlélni a napot, amikor NEM azt csinálod, amit igazán szeretsz)

10. Néha azon kapod Magad, hogy álmodozol egy másik életről, aminek tényleg TE vagy a főszereplője és minden úgy történik, ahogy szeretnéd és nap mint nap azt csinálod, amit szeretnél. Aztán előveszed és leporolod a kedvenc kifogásodat és legyintesz, hogy Veled ez miért nem történhet meg…..

+1 Ha megkérdezik, mi az amit szeretsz a munkádban, miért csinálod, akkor elgondolkozol és elkezdesz mellébeszélni valódi válasz helyett…

Hány helyre tetted ki gondolatban a pipát?

Egy 1-10-ig terjedő skálán mennyire szeretnél változtatni, hogy tényleg azt csinálhasd, amit szeretnél?

(ha 10 = hajlandó vagyok mindent megtenni ezért)

Ha legalább 8-as hajlandóságot jelöltél meg a változtatásra, akkor várlak szeretettel egy személyes találkozóra:

Felveszem a kapcsolatot Esztivel!

Szeretnéd megtalálni, hogy mi az, amit igazán szeretsz csinálni? Hogyan találhatod meg?

Jól figyelj, mert ezt a történetet Neked írtam.

2011 nyár. Ülök az irodában és megpihenek egy kicsit 100 önéletrajz, 50 sikeres telefonhívás és 25 leegyeztetett interjú után.
Kedves, mosolygós, temperamentumos hölgy lép be az ajtón, kérdez 2-3-at és egyszer csak azt veszem észre, hogy nagyon belemelegedtem, és csak mesélek, elkezd száguldani felfelé az energiaszintem (pedig ez a napnak ebben a szakaszában szinte képtelenség), elkezdek lehetőségeket és konkrét cselekvési alternatívákat látni magam körül. Ő meg csak kérdez-kérdez lendületesen, olyan mintha régóta ismernénk egymást…  Mennyivel jobban érzem magamat, mennyivel biztosabb vagyok abban, hogy merre tovább. És hogy képes vagyok rá.
Bevillan egy gondolat: egyszer én is coach leszek. EZT AKAROM CSINÁLNI.
Eddig azt sem tudtam, hogy mi az, de amit és ahogy ez a hölgy csinált… na azt. pont azt. és így. jött mint a forgószél a semmiből és hirtelen újra lett értelme mindennek.

2012 nyár. Képzés-fejlesztés. Hivatalból sok coachcsal találkozom. Irigységgel vegyes izgalommal ülök ezeken a találkozókon. Mennyi embernek segítenek, mennyi különböző élethelyzettel találkoznak, mennyire változatos, amit csinálnak, milyen bátrak hogy szabadúszóként dolgoznak. Jönnek a kérdések is: vajon mindenkinek tudnak segíteni? vajon én is tudnám csinálni? vajon tudnám elég jól csinálni? vajon elfogadnának az emberek coachuknak? hmm.. majd egyszer… talán…
Alaposan tanulmányozom őket, a személyiségüket, a hivatásukat A-tól Z-ig előnyökkel és hátrányokkal.

2013. február 4. A fordulópont. A konferencia. A találkozások. 2 meghatározó személyiségű coachcsal. Az egyiket megfigyelhettem munka közben és mintegy varázslat: Jorge Bucay: A kereső című történetével kezdte a workshopját. Szeretettel ajánlom mindenkinek. A workshop közben a már ismert mondat dübörgött a fülemben: én is ezt akarom csinálni, én is ilyen akarok lenni. És ennél még sokkal sokkal több minden történt ott…. de ez egy másik történet…

A másik személy nem kevésbé volt fontos. Azt, ami addig álmodozás volt egyetlen kérdéssel lehozta nekem a valóság földjére: miért nem kezded el MOST?

És aztán elindult a lavina….

2013. május. Az első coachképzés. A nagybetűs KÉPZÉS. Hazaérkeztem. Itt tényleg jó helyen vagyok! Igen! Ezt akarom csinálni! Mintha haza jöttem volna? ezt már mondtam? nem baj 🙂 Amikor érzed, hogy számodra elkezdődött egy új időszámítás és ez a lehető legjobb dolog, ami Veled történhetett… 🙂 És már az első naptól kezdve csinálom… és akkor rájövök, hogy milyen jó, hogy elnevezték (még ha idegen nyelven is) azt, amit én mindig is csináltam. Beszélgetek emberekkel úgy, hogy az közben hasznos 🙂

2013. december. Elvégeztem a képzést és megfogható közelségbe került, hogy akár coachingnak hívom, akár nem, ez az amit csinálni fogok. Segítek az embereknek. Beszélgetek velük. Kérdéseket teszek fel nekik. Kíváncsi vagyok rájuk. Meghallgatom őket.

A körülöttem lévő nagyon inspiráló személyek száma eléri a 20-at. Vagy az 50-et. Vagyis nem számolom már. Inkább egyszer csak észreveszem, hogy már csak olyan emberekkel és helyzetekkel találkozom, amelyek visznek a célom (?), az álmom (?), a vágyaim (?) felé. De leginkább önmagam felé.

2014 nyár. Egyre sokasodnak körülöttem a coaching helyzetek és lehetőségek. Feltartóztathatatlanul haladok aféle, vagy inkább azon, ami az én utam. A nagy terv rám eső része 😉

2014 ősz-tél. Események egész láncolata szembesít a korábbi kósza gondolattal: „Egyszer coach leszek.”

AZ vagyok.

Coach VAGYOK. 🙂

2015. január 14.

Mindebből hogyan profitálhatsz Te, aki az utadat keresed?

– Nézz körül, hogy milyen tevékenységeket csinálsz legszívesebben?

– Mi az, amiben úgy el tudsz merülni, hogy nem veszed észre hogy éhes vagy? (nálam ez egy komoly jelzőlámpa, talán nálad is;)

– Mi az, amire rácsodálkozol, hogy wow, egyszer én is ezt fogom csinálni! (aztán gyorsan találsz 3 érvet, hogy miért nem ebben az életben fog rá sor kerülni)

– Mi az, amit akkor is szívesen csinálnál ha egy lyukas kétfillér nem sok annyit sem fizetnének érte?

– Kik azok a személyek, akikre felnézel, akiket nagyra becsülsz azért, amit és ahogy csinálnak?

– Miről álmodoztál gyermekként?

– Ha megkérdezném a legjobb barátodat hogyan fejezné be / helyettesítené be ezt a mondatot:

(Eszti)ről nagyon el tudom képzelni, hogy jó ….. (coach) lesz, mert …. (a beszélgetések során mindig megmutatkozott ez a vénája)  🙂

– Legmerészebb vágyaid szerint, mit csinálnál, ha valaki garantálná számodra, hogy NEM vallhatsz kudarcot?

Próbáld ki minél gyorsabban magadat abban helyzetben, tevékenységben, hivatásban 🙂

Beszélgess sokat olyanokkal, akik már azt csinálják, amit Te is szeretnél!

Szerezz minél több személyes tapasztalatot és saját élményt!

Ti hogyan csináljátok, hogy megtaláljátok az utatokat?

Kép: MorgueFile.com

1. Amikor stresszes az életed és nincs időd semmire – azért, hogy legyen.

2. Amikor görcsösen keresed az egyensúlyt munka és a magánélet között – azért, hogy megtaláld.

3. Amikor nem tudod, hogy mivel akarsz foglalkozni, nem tudod merre tovább.

4. Életed fordulóponthoz érkezett és úgy érzed nem tudsz dönteni – menni vagy maradni?

5. Amikor félsz azt csinálni, amit szeretnél.

6. Amikor szeretnél valamiben változni vagy változtatni és jó lenne. valaki, aki ebben feltétel nélkül támogat.

7. Amikor szeretnél magadban jobban hinni.

8. Amikor nagyon-nagyon szeretnél valamit elérni, de nem tudod hogyan. (társat, munkát)

9. Motiválatlan vagy, szeretnél rátalálni az inspirációd forrásaira, nyitott vagy új perspektívákra.

Szeretnél változtatni vagy valamit megtalálni?

Keress bátran a csaszar.eszti@gmail.com elérhetőségen.

Kép: FreeDigitalPhotos.net, MorgueFile.com