Szeretnéd megtalálni, hogy mi az, amit igazán szeretsz csinálni? Hogyan találhatod meg?

Jól figyelj, mert ezt a történetet Neked írtam.

2011 nyár. Ülök az irodában és megpihenek egy kicsit 100 önéletrajz, 50 sikeres telefonhívás és 25 leegyeztetett interjú után.
Kedves, mosolygós, temperamentumos hölgy lép be az ajtón, kérdez 2-3-at és egyszer csak azt veszem észre, hogy nagyon belemelegedtem, és csak mesélek, elkezd száguldani felfelé az energiaszintem (pedig ez a napnak ebben a szakaszában szinte képtelenség), elkezdek lehetőségeket és konkrét cselekvési alternatívákat látni magam körül. Ő meg csak kérdez-kérdez lendületesen, olyan mintha régóta ismernénk egymást…  Mennyivel jobban érzem magamat, mennyivel biztosabb vagyok abban, hogy merre tovább. És hogy képes vagyok rá.
Bevillan egy gondolat: egyszer én is coach leszek. EZT AKAROM CSINÁLNI.
Eddig azt sem tudtam, hogy mi az, de amit és ahogy ez a hölgy csinált… na azt. pont azt. és így. jött mint a forgószél a semmiből és hirtelen újra lett értelme mindennek.

2012 nyár. Képzés-fejlesztés. Hivatalból sok coachcsal találkozom. Irigységgel vegyes izgalommal ülök ezeken a találkozókon. Mennyi embernek segítenek, mennyi különböző élethelyzettel találkoznak, mennyire változatos, amit csinálnak, milyen bátrak hogy szabadúszóként dolgoznak. Jönnek a kérdések is: vajon mindenkinek tudnak segíteni? vajon én is tudnám csinálni? vajon tudnám elég jól csinálni? vajon elfogadnának az emberek coachuknak? hmm.. majd egyszer… talán…
Alaposan tanulmányozom őket, a személyiségüket, a hivatásukat A-tól Z-ig előnyökkel és hátrányokkal.

2013. február 4. A fordulópont. A konferencia. A találkozások. 2 meghatározó személyiségű coachcsal. Az egyiket megfigyelhettem munka közben és mintegy varázslat: Jorge Bucay: A kereső című történetével kezdte a workshopját. Szeretettel ajánlom mindenkinek. A workshop közben a már ismert mondat dübörgött a fülemben: én is ezt akarom csinálni, én is ilyen akarok lenni. És ennél még sokkal sokkal több minden történt ott…. de ez egy másik történet…

A másik személy nem kevésbé volt fontos. Azt, ami addig álmodozás volt egyetlen kérdéssel lehozta nekem a valóság földjére: miért nem kezded el MOST?

És aztán elindult a lavina….

2013. május. Az első coachképzés. A nagybetűs KÉPZÉS. Hazaérkeztem. Itt tényleg jó helyen vagyok! Igen! Ezt akarom csinálni! Mintha haza jöttem volna? ezt már mondtam? nem baj 🙂 Amikor érzed, hogy számodra elkezdődött egy új időszámítás és ez a lehető legjobb dolog, ami Veled történhetett… 🙂 És már az első naptól kezdve csinálom… és akkor rájövök, hogy milyen jó, hogy elnevezték (még ha idegen nyelven is) azt, amit én mindig is csináltam. Beszélgetek emberekkel úgy, hogy az közben hasznos 🙂

2013. december. Elvégeztem a képzést és megfogható közelségbe került, hogy akár coachingnak hívom, akár nem, ez az amit csinálni fogok. Segítek az embereknek. Beszélgetek velük. Kérdéseket teszek fel nekik. Kíváncsi vagyok rájuk. Meghallgatom őket.

A körülöttem lévő nagyon inspiráló személyek száma eléri a 20-at. Vagy az 50-et. Vagyis nem számolom már. Inkább egyszer csak észreveszem, hogy már csak olyan emberekkel és helyzetekkel találkozom, amelyek visznek a célom (?), az álmom (?), a vágyaim (?) felé. De leginkább önmagam felé.

2014 nyár. Egyre sokasodnak körülöttem a coaching helyzetek és lehetőségek. Feltartóztathatatlanul haladok aféle, vagy inkább azon, ami az én utam. A nagy terv rám eső része 😉

2014 ősz-tél. Események egész láncolata szembesít a korábbi kósza gondolattal: „Egyszer coach leszek.”

AZ vagyok.

Coach VAGYOK. 🙂

2015. január 14.

Mindebből hogyan profitálhatsz Te, aki az utadat keresed?

– Nézz körül, hogy milyen tevékenységeket csinálsz legszívesebben?

– Mi az, amiben úgy el tudsz merülni, hogy nem veszed észre hogy éhes vagy? (nálam ez egy komoly jelzőlámpa, talán nálad is;)

– Mi az, amire rácsodálkozol, hogy wow, egyszer én is ezt fogom csinálni! (aztán gyorsan találsz 3 érvet, hogy miért nem ebben az életben fog rá sor kerülni)

– Mi az, amit akkor is szívesen csinálnál ha egy lyukas kétfillér nem sok annyit sem fizetnének érte?

– Kik azok a személyek, akikre felnézel, akiket nagyra becsülsz azért, amit és ahogy csinálnak?

– Miről álmodoztál gyermekként?

– Ha megkérdezném a legjobb barátodat hogyan fejezné be / helyettesítené be ezt a mondatot:

(Eszti)ről nagyon el tudom képzelni, hogy jó ….. (coach) lesz, mert …. (a beszélgetések során mindig megmutatkozott ez a vénája)  🙂

– Legmerészebb vágyaid szerint, mit csinálnál, ha valaki garantálná számodra, hogy NEM vallhatsz kudarcot?

Próbáld ki minél gyorsabban magadat abban helyzetben, tevékenységben, hivatásban 🙂

Beszélgess sokat olyanokkal, akik már azt csinálják, amit Te is szeretnél!

Szerezz minél több személyes tapasztalatot és saját élményt!

Ti hogyan csináljátok, hogy megtaláljátok az utatokat?

Kép: MorgueFile.com

Lássunk rá lehetséges válaszokat, abból veszem észre, hogy az interjú a legmerészebb elképzeléseimet is felülmúlta, hogy…

• energikusan jövök ki, nagy mosollyal az arcomon
• elégedett vagyok azokkal a válaszokkal, amiket adtam
• feltettem a kérdéseimet és válaszokat kaptam rájuk

Az interjúztató észreveszi, hogy…

• kérdéseire határozott és lényegretörő válaszokat adok
• tájékozódtam a cégről és kérdéseim vannak, amiket fel is teszek
• a pozícióhoz kapcsolódó, releváns információkat osztok meg magamról, de abból aztán mindent 🙂

Nagyon elégedett vagyok, mert az interjún…

• az interjúztató nagyon sok pozitív megerősítést tesz felém (pl.: elismerően bólint a tapasztalataimra, kérdés nélkül tájékoztat a kiválasztás további menetéről, alkalmanként úgy fogalmaz, mintha már enyém lenne a munka stb.)
• örül a kérdéseimnek és dinamikusan megválaszolja őket
• konkrét példák hadával tudtam alátámasztani megfelelőségemet a pozícióra.

Ígértem egy blogbejegyzést a felkészülésről.

Szerintetek készen vagyunk 🙂 ?

Azért még 1-2 további gondolattal kiegészítem, hátha valahogyan hasznos lesz.

A (mentális) felkészülés lépései:

1. Céltisztázás, eredménye az elkészült „Mindmap az álommelóról”

2. Saját erősségeink és erőforrásaink listájának tisztázása (ehhez hamarosan készítek egy bejegyzést)

3. A leggyakoribb állásinterjú kérdések – van egy rossz hírem, ezt nem lehet megúszni. Még egy HR-es felkészülésének is részét képezi, mert egészen más dolog feltenni ezeket a kérdéseket az interjún és megválaszolni őket.

4. Cégmustra, avagy egy kis legális és elvárt kémkedés az interneten: kik ők, mivel foglalkoznak, mik a legutóbbi hírek náluk, miben nagyon jók. Mire vagyok még kíváncsi, ami a honlapról nem derült ki, vagy nem volt egyértelmű számomra?

5. Kérdések & válaszok szekció (saját jegyzetek): kinyomtatom a hirdetést. A leendő feladatok mellé írom, hogy hol csináltam már hasonlót és milyen konkrétumokat tudok itt elmesélni. Ugyanezt megteszem az elvárások résszel is.
Jöhet a kérdések szekció: tudom-e mit jelentenek az egyes feladatok? Mit takarnak ennél a konkrét cégnél? Van olyasmi az elvárásoknál, ami különösen izgat: pl.: stressztűrőképességet említenek, mi jelenti a legnagyobb stresszforrást ebben a munkában?

És ha elkészültem a mentális felkészüléssel, jöhet a fizikai.
1. Micimackó üzemmód: jól alszom.
2. NCIS üzemmód: MCguglizom a helyet.
3. Dr.Szöszy-s üzemmódban: viszem a mindentudó jegyzeteimet. (a rikító rózsaszíntől és a pávatolltól jelen esetben eltekinthetünk 🙂 )
4. Az ördög Prádát visel üzemmód: kiválasztom „A-ma-tökéletes-önbizalmat-adó” öltözékemet.
5. 007-es üzemmód: időben érkezem és egy kicsit megfigyelem a légkört, munkakörülményeket.

És Ti miből veszitek észre, közvetlenül az interjú után, hogy a legmerészebb elképzeléseitek alapján alakult?

Jó felkészülést & jó kérdéseket,

Császár Eszter
megoldásközpontú coach és HR szakértő
csaszar.eszti@gmail.com

„Az élet útjainak nagy kereszteződései azok, ahol a felkészülés és az alkalom találkozik. Mások ezt szerencsének hívják.” Cavett Robert

Kép: FreeDigitalPhotos.net