Lelkem békéje hívogat (részlet A lélek tánca könyvből)

csaszareszti — Thu, 07 Apr 2022 10:32:00 +0000

Lelkem békéje hívogat

Lépek. Lépéseim nyomán az apró kavicsok újra rendeződnek. Változik a ritmus. Gondolataim igazodnak a lépéseim gyorsaságához. Ahogy a sebesen száguldó gondolatok irányt változtatnak, a test megtorpan és csendesen szemlélődik a kereszteződésben. Az élet egy útelágazáshoz érkezett. Azzal, hogy választok valamit, azzal valami másnak búcsút intek. Vagy azzal, hogy búcsút intek valaminek, azzal valami mást választok. Vagy teret engedek valami másnak. Lehunyom a szemem. Engedem magamnak, hogy a figyelmem befelé forduljon. Engedem magamnak, hogy találkozzak magammal.

Különös élmény, oly gyakran távol tartom magam tőle. Szokatlanul szemléljük egymást, vagyis magamat. Izgalom van benne, csodálkozás, fürkésző tekintetek, valami olyasmi: hát ilyen. Hát ilyen (is) vagyok. Hát ez (is) vagyok én. Hát ez van a lelkemben. És ekkor a Lelkem örömmel körülölel. Megsimít. Éteri érintésben találkozik időtlen lelkem magammal a végtelenben. Eggyé válik szellem és tudat, a test pedig óvón körülöleli. Szentélyt ad a végtelen bölcsességéből táplálkozó univerzumnak, ami énem aktuális mikrokozmosza. Itt is vagyok és ott is vagyok, sejtjeim miriádjai a végtelenben mindenütt ott vannak. Lelkem békéje hívogat. Egy olyan nyugalom, mely földi ésszel föl nem fogható, ámde fizikai testben is elérhető. Bármi elérhető. Ha választod. Érzelmeid óceánja tengerré szelídül, melyen a hullámok elvisznek egyik helyzetből a másikba. Érzed a továbblépés szelét. Magasabbra vágysz és mész is. Rendjén való a továbblépés. Rendjén való az Égi Rend értelmében a saját utadon járni. Rendjén való az Örök Ragyogást megpillantani. Rendjén való a csillagokba vágyni. Rendjén való a Kozmoszt lehozni a Térbe. Rendjén való az Örökkönt elkezdni élni MOST. Most. Most. Most. Isten hozott!

További részleteket olvashatsz itt.

Ha hallgatni szereted, itt gyülekeznek a Youtube-on.

Ha megszólít és szeretnél egy példányt ajándékba vagy magadnak megrendelheted itt kártyás fizetéssel + Foxposttal,

vagy személyes átvétellel kapcsolatban írj, hívj: csaszar.eszti@gmail.com és +36 30 573 1919

Olvass bele A lélek tánca című könyvbe (részletek)

csaszareszti — Tue, 07 Dec 2021 09:52:21 +0000

Itt bele tudsz olvasni A lélek tánca könyvembe, amely

útkeresőknek és úton lévőknek szól. Szerelemről, hivatásról és az élet értelméről. Az első két fejezetbe (32 oldal) és a tartalomjegyzékbe pillanthatsz bele, engedd, hogy a versek, novellák és írások megszólítsák és táncra perdítsék a lelkedet.

Nem kell hozzá sem regisztrálni, sem bejelentkezni sehová 🙂

Császár Eszti: A lélek tánca (részletek a könyvből) by Eszter Császár on Scribd

Ha megszólított – talán mert elvitt a lélek mélyebb birodalmába – és folytatnád:

A lélek tánca könyv

Gál Bori (Színező): Beszélgetés Császár Esztivel A lélek tánca könyvről

csaszareszti — Fri, 13 Aug 2021 09:52:59 +0000

Gál Bori Színező blogján inspiráló történeteket olvashattok. Bori olyan segítőkkel beszélget, akik szenvedélyesen szeretik a hivatásukat. Mi most a könyv apropóján találkoztunk és beszélgettünk.

(a nyári szünetet követően a beszélgetést a Színező blogján is eléritek)

Mi inspirált arra, hogy az legyél, aki ma vagy?

Úgy gondolok vissza magamra, hogy egy csendes, visszahúzódó kislány vagyok, aki nem nagyon barátkozik másokkal. Sokáig éreztem magam kívülállónak, számomra a mesék, történetek adtak biztonságot, a könyvek meghatározóak voltak számomra. Nagyon élveztem, amikor már önállóan tudtam olvasni és sorra vehettem le a könyveket a polcról, pl Apukám indiános könyveit, a Váratlan utazást, Anne Shirley történeteit. A könyvektől megnyugvást és megerősítést kaptam, hogy léteznek rokon lelkek, csak meg kell találnom őket.
Később nagyon kedveltem az Erőleves a léleknek sorozatot, mert azt bárhol fel lehetett nyitni és nem is a történet volt igazán fontos, hanem az energia, amit átadott. A regények helyét aztán átvették, az Apukám révén érkező önfejlesztő, személyiségfejlesztő könyvek, majd egyre több szakkönyvet kezdtem olvasni.
Meghatározó élmény számomra azzal kapcsolatban, aki ma vagyok, hogy az édesanyám által katolikus szemléletben is nevelkedtem, vasárnaponként templomba jártunk, ahol gyakran felolvastam. Bár mindig nagyon izgultam, de a felolvasást, versmondást annyira szerettem, hogy szívesen léptem fel, akár a templomban, akár az iskolai ünnepségeken.

Az írás hogyan jelent meg az életedben?

A könyvírás tulajdonképpen már gyerekkorom óta ott volt a lelkem mélyén, tizenegy éves korom körül kaptam egy piros borítású könyvecskét, amire aranybetűkkel rá volt írva, hogy Napló. Nagyon szerettem, hogy mindenről írhatok bele, akár verseket, történeteket. Később, amikor életcélról, bakancslistáról kérdeztek, mindig ott volt, hogy könyvet szeretnék írni. A könyvek nagyon sokat adtak az életemben, ezért a vágy, hogy én is írjak egyet, ami segíthet másoknak helyzeteken túljutni meghatározó volt számomra. Ugyanakkor mégse hittem igazán, hogy ebből valóság lesz egyszer.

Innentől pedig már ragyogóan „szörfölsz”, azaz könnyedén érkeznek a történetek?

Az a megközelítés, hogy találjam ki a cselekményt és írjak köré történetet, számomra nem működött. Az én utam az íráshoz az volt, hogy meghalljam és leírjam a történeteket. A könyv születése azonban, egy hosszabb folyamat volt, nem úgy kell elképzelni, hogy csak úgy ott termett. Kihívásként éltem meg, amikor nem érkeztek a történetek, vagy másmilyen formában érkeztek pl versként. Igyekeztem irányítani a folyamatot, ezért volt, hogy csak úgy odaültem a géphez és figyeltem, hátha elkezdődik valami vagy próbáltam egy kérdést feltenni, amire válasz érkezik egy felsőbb dimenzióból. Nagy tanítása volt a könyvnek, hogy engedjem el a kontrolt.

Mit tanultál még a könyv születése kapcsán?

Mindig nagyon kritikus voltam magammal, rám a 120%-os maximalizmus volt a jellemző. Sokat bántottam magam azzal, hogy miért nincs már fizikai formában a könyv, türelmetlen voltam a folyamattal kapcsolatban.
A könyv azt tanította nekem, hogyan lehet engedni a dolgokat és bízni abban, hogy úgy lesz jó, ahogy lesz, mert nem lehet pusztán akarásból megoldani valamit és nem lehet minden nap egyformán teljesíteni. Eljutottam oda, hogy élvezem az írás adta áramlást és boldogságot adnak az elkészült szövegek, nem keresem folyamatosan a kívülről jövő visszajelzést az írások kapcsán.

Mit teszel annak érdekében, hogy ahogy mondod meghalld a történeteket és le tudd írni?

Odafigyelek magamra és igyekszem belső egyensúlyban lenni. Figyelem, hogy mitől tudok töltődni, az írás és a coacholás mindig energetizál. Rendszeresen eljárok táncolni, ami szintén segít, hogy odafigyeljek a testemre, lelkemre. Amikor azt érzem, hogy levegőre van szükségem akkor kimegyek a Duna partra, amikor azt érzem, hogy szükségem van pihenésre megállok.

Most, hogy a könyv gyakorlatias tennivalóival vagy elfoglalva továbbra is érkeznek a történetek?

Nagyon érdekes tapasztalás számomra, hogy most a könyvben szereplő történetek energiái megfoghatóbb történetek formájában érkeznek, melyeket gyakorlatias írásokban pl a Facebook oldalamon tudok továbbadni.

Mennyire vagy szereplője a történeteidnek?

A verseknél, amikor az önkifejezésre bíztatok, akkor az magamnak is szól, hogy merjem felvállalni, hogy az írás az én dolgom. Voltak olyan történetek, melyek mélyen megérintettek és segítettek régi kapcsolódásokból visszamaradt sérüléseket feldolgoznom. Más történeteknél előfordult, hogy konkrét személyek energiája volt a fejemben.

Érdekes kettősség az életedben, hogy nyitott vagy a spirituális világ felé, ugyanakkor közgazdász végzettséged van és multis tapasztalás is van a hátad mögött.

Van egy gyerekkori meghatározó élményem ezzel kapcsolatban, amikor kiderült számomra, hogy az egyik könyvelő ismerősünk táltos is egyben és a két világban való mozgás nem zárja ki egymást. Ez a kettősség látszik a munkámban is a coaching képviseli a racionális, az írás pedig az intuitív oldalt. Életem nagy feladata, hogy megtaláljam az egyensúlyt az alkotás szellemi oldala és a fizikai világ gyakorlatiassága között, mert nagyon jó repkedni, de nem lehet elmenekülni a földi élet feladatai elől, amire a barátok és családom mindig segít emlékeznem. Az egyensúly pedig talán abban lehet, hogy nem billenek ki egyik szélsőség fele sem.

Egyik történetedben írod, hogy: „…felemeli tekintetét a porból, hogy megtegye, ami rendeltetett…” – te, hogy vagy most ezzel, megtetted?

A tudás attól válik értékké, ha azt továbbadják és használják. Az én dolgom, hogy a sugallatból érkező történeteket meghalljam és leírjam, mert ezeknek a történeteknek az a dolguk, hogy hassanak és megérintsék az olvasók szívét. Úgy érzem az én könyvem nem egy végig olvasós könyv lesz, hanem mindig annál a történetnél fog kinyílni, ami a segítségére lesz annak, aki épp kinyitja.

Az íráson kívül még hogyan segítesz az embereknek?

Az íráson kívül számomra a coaching beszélgetések is egy alkotást, egy kreatív folyamatot jelentenek. A coachingot egy improvizációs táncnak tartom, amikor azt igyekszem meghallani, amire építkezni lehet és azt szem előtt tartani, ami az ügyfél számára a leghasznosabb. A coaching mellett egyéb spirituális eszközöket is tanultam pl pszichodrámát, Theta Healinget – amikkel a beszélgetések intuitív oldalát tudom hatékonyan támogatni.

Szerinted milyen lesz a könyvedet a kezedben tartani?

Egy katartikus érzésre számítok, amit valamelyik történet írása közben is átéltem, de elfogadás van bennem, azzal kapcsolatban, ha ez majd másként történik.

Mit fog mondani neked a könyv, amikor először a kezedbe veszed?

Itt vagyok és most örüljél neki!
Valójában sokan kellettek ahhoz, hogy ez a könyv megszülessen, ezért szeretek úgy gondolni a könyvre, hogy ez nem csak az enyém. Szeretném, ha egyszer közösen ünnepelhetnék a természetben azokkal, akik a segítségemre voltak és velem örülnek a könyv megszületésének.

kérdező és a cikk szerzője: Gál Bori, www.szinezo.hu

könyv – Inspiráció. Írás. Intuíció.

Lelkem békéje hívogat (részlet A lélek tánca könyvből)