És persze az élet olykor korábban szolgáltat apropót, mint azt gondolnánk.. Egy esősen induló szikrázó napsütésbe átforduló májusi délelőttön megérkeztem a kezelésre. Elvárásokat, akarásokat, agyalásokat amennyire lehet szélnek eresztve. (és amennyire tudok ilyet 😉 )

Maximális figyelem, finomság, lágyság fogadott. Kellemes zene, letisztult terek, bizalom, biztonság. A fejet (alig) érintő apró mozdulatokban éreztem azt a 100 %-os figyelmet, ahogyan az energiák figyelése és nem a technika vezeti a kezét. Különböző érzetek, megélések, képek váltakoztak az egyórás kezelés alatt, volt hogy jólesett egy-egy nagyobb kilégzés, volt hogy elfogadásba kellett kerülnöm a karattyoló elmémmel és volt hogy intenzívebb testérzetek találtak meg.

És itt megint nagyon erősen azt éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy bármi kerüljön is elő, jó kezekben vagyok, nem fognak bennehagyni, nem leszek egyedül, nem kell hazavinnem majd a „nehezet” sem és hogy bízhatok, hogy kisimul..

azt éreztem, hogy végig a hozzám illeszkedő ritmusban érkeznek az áramlatok, amivel bírok, „pont annyi” mozdul meg, amennyi.. és hogy minden rezdülésemben velem van, akinek a kezeire rábíztam magamat, a testemet és a lelkemet. Kerek volt az alkalom, volt időm saját ritmusban „visszatérni” . Figyeltem és figyelem még magamat, hogy milyen felismerések, gondolatok és történések következnek most az életemben és az utóhatásokról is majd beszámolok.