Női énidőről elmélkedtem én…

csaszareszti — Thu, 01 Jul 2021 14:24:58 +0000

Van egy teóriám, kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok, szívesen tesztelném rajtatok: a nőknek, édesanyáknak arra való az énidő, hogy valamilyen hasznos(!) dolgot csináljanak.

*énidő: olyan idő, amikor nem a napi munkámat végzem, valaki foglalkozik a gyermekemmel és én eldönthetem, hogy a keletkezett időt mire fordítom (különösen izgalmas, amikor ebből szűkös mennyiség áll rendelkezésre)

Énidő lehet kezdetben (gyerkőc megszületése után) mondjuk az, hogy lezuhanyozzak, hajat mossak. Aztán hogy feltakarítsak (fene azt a fontossági sorrendet). Aztán arra talán, hogy főzzek. Na nálam azért a takarítás, főzés kombó helyett, mellett versenyben van, volt mindig is a mozgás. Arra viszonylag korán lett énidőm, hogy heti kétszer tornázzak és szigorúan be is tartjuk már a kislányom féléves korától. És aztán még egy-egy baráti találkozóra is. (társas lényként ebből töltődöm, inspirálódom) És azt hiszem nagyjából ennyi.

Illetve arra, hogy tanuljak, képződjek arra valahogy világélet(em)ben volt idő is és pénz is. Szóval arra mindig volt és van idő (mondjuk az elején megküzdöttem azért magammal, hogy merjem mondani..).
És akkor itt érkezünk el a cikk témájához. Mostanában nagyon gyakran figyelem meg magam körül a nőket és édesanyákat, talán mert körül vagyok véve velük, életszakaszból adódóan is.

Szóval azt figyeltem meg, hogy tanulásra, munkára, (hasznos háztartási) feladatok teljesítésére van idő (énidő) Mondjuk az milyen énidő amiben takarítok?? (kérdezi ezt az, aki nem az a rendrakási tanácsadó típus, nekem ez valahogy sem nem relaxáció, sem nem önmegvalósítás – erről majd legközelebb még beszélhetünk 😉 ) …
Tehát akkor hogy is van ez?

(Én)idő arra, hogy kiszellőztessem a fejemet? Csendben legyek? Magam legyek? Csakúgy legyek? Hosszú listák, kipipálandók és hasznos dolgok nélkül?

Egyik hétvégén reggel fél 8 fele jöttem vissza(!) egy reggeli sétából a Duna-partról és kedves ismerős kérdezte:

ennyire ki voltál borulva?

Mondtam, hogy nem, csak korán felébredtem és gondoltam, hogy járok egyet mire a család felébred..

Egy nőnek vajon ki kell ahhoz borulni, hogy járjon neki az énidő?

Szóval mit gondolunk arról, hogy mivel tölthetjük azt az időt, amikor valaki más vigyáz a gyerekünkre?

munkával, másodállással
tanulással, önfejlesztéssel
takarítással, házimunkával
mozgással
alvással (ha már annyira kivagyunk)
az alvás rovására sorozatnézéssel..
szépítkezéssel
családi programszervezéssel
a hobbinkkal
párunkkal
barátainkkal
csakúgy igazi láblógatós, fejünkből kibámulós semmittevéssel, vagy annak bármilyen aktív formájában: Duna-parti vagy erdőt-mezőt járó nagy sétával
meditációval

Nálad mi a fontossági sorrend?

Erre nagyon kíváncsi lennék 😊 Van kedvetek sorba tenni?

Neked mi a top 3 (ha a munka az első, akkor legyen 4 😀 😀 ), amire fordítod azt az időt, amikor valaki más foglalkozik a gyerekeddel?

Válaszok jöhetnek, kommentben, Facebookon, privát üzenetben és egyéb füstjelekkel 🙂 akár itt:

csaszar.eszti@gmail.com

Zebegény, énidő, pihenő

csaszareszti — Sun, 30 May 2021 19:53:46 +0000

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy mi minden zajlik le egy nőben, amikor három napra elvonul Zebegénybe #énidő jeligére és egyedül van a napsütéssel, a gondolataival és az érzéseivel…

Miért mentem? Mert azt éreztem szeretnék levegőt kapni, szeretnék magammal foglalkozni, nem belebotlani egy újabb kupac megoldandó feladatba, szeretnék találkozni magammal, szeretnék kimenőt. Miért? Mert szerettem volna. És nemcsak igényem volt rá, hanem úgy éreztem SZÜKSÉGEM is van rá. KELL. Mit szépítsem 😊 . Újabb két hónap home office és home ovi után, több projekttel mint tavaly ilyenkor… Hát vágtam a centit, no…

Arról már röviden írtam egy Facebook posztban is, hogy amikor először inspiráltan hallgattam, hogy ilyesmit lehet, akár négy gyermekes családanyaként is, szóval akkor beégett a képzeletembe a Mátra és Zebegény is 😉 .

És aztán már nagyon vártam.

Tudtam, hogy előtte és utána is jó kis hajrákat kell majd lenyomnom, de az a három nap majd rólam szól. És először majdnem két éjszakát foglaltam, aztán úgy gondoltam vagány leszek, miért ne… hármat. És majd meglátjuk, hogy legközelebb mennyi lesz.
Merthogy lesz legközelebb is(!) és szeretettel ajánlom mindenkinek kortól, nemtől és életszakasztól függetlenül.

Ha jönnek a kifogások, hogy neked miért nem lehet, akkor módszeresen bontsd le őket, ha nem megy egyedül, akkor érdemes segítővel.

Talán nem pont így töltesz majd időt magaddal, mint én, de hiszem, hogy

mindenkinek megvannak a saját lehetőségei a saját lehetetlenjei esetén is..

Mit adott Zebegény?

Kilátást, vegán kaját, kirándulást, életérzést, szabadságot, életörömet és éjszakai elmélkedést is (értsd az alvást nem ott pótoltam be, de ez talán csak azt mutatja, hogy volt bőven feldolgoznivaló gondolatom, amiben ideje volt rendet tenni).
Újra elém került a jó öreg kockás füzet. Használom én mindennap, de az igazi rendezett, jól szervezett énem használja és nem az áramló, intuitív, alkotó, megálmodó. (vagyis néha az is)

De itt most Zebegényben a tervezőt elengedtem szabira.
És kaptam egy ajándék beszélgetést, mondhatjuk úgy, hogy egy jó nagy löketet abban az igazi racionális-spirituális kombinációban, amit én is úgy szeretek, szállásadóm személyében ez köszönt rám és zárult egy elengedési rituáléval, amiről írtam kicsit többet ebben a bejegyzésben.

Nem mindenre lettek válaszaim, viszont megtapasztaltam az élményt, hogy üdítő önmagammal lenni ilyen módon is és hogy nem menekülök el a gondolataim elől, hanem tollat ragadok, írok, sírok, áramlok és eközben háttérben a honlap (mintegy szimbolikusan) a megvalósulás, megújulás útjára lép, ami az utamon, hű társamként kísér a kezdetektől.

Ilyen gondolataim lettek:

🌳 nagyobb projekteket, hajrákat jutalmazhatok hasonló, néhány napos elvonulásokkal (és még kifogás se kell hozzá, hogy ez most zumbatábor, ez most jógatábor)

🌳 ha arra van igényem, menjek oda (jóga/zumba), de ha azt súgja a belső hang, hogy csend kell és főleg belső csend, akkor nem kell hozzá semmilyen körítés, irány a legegyszerűbben elérhető helyszín, egy hátizsák és persze színes tollak meg a füzet….
🌳 és talán azt sem kell megvárni, hogy nagyon túlpörögjön a helyzet, megelőzés jelleggel is lehet bizonyos időközönként alkotói szabadságra menni (ahol vagy alkotok, vagy „csak” önmagamat alkotom újra)
🌳 hihetetlen, hogy anyaként néha milyen hosszú út vezet(het) oda, hogy nekünk ilyet lehet (emlékszem, hogy egy éve két(!) közeli barátom is mondta, hogy Eszti menj el egy hétre valahová egyedül… csak néztem rájuk, hogy persze férfiak, mit tudják azt.. még ha éreztem is, hogy jó lenne, nem fért a fejembe a HOGYAN….)
🌳 amikor végre eldöntöttem, hogy megyek, mennyire adta magát minden: a helyszín, az apartmanház és hogy mennyire könnyen meg lehet közelíteni, el sem akartam hinni, hogy alig több mint egy óra alatt ott lehetek..

És amit csak utólag tudok..

hogy egy végtelenül hűvösre sikerült májusban tökéletes időzítésben kifogtam azokat a napokat, amiért nyáron is hálát adnánk és idénre megadja az alapszínemet (pedig nem vagyok az a típus)
minden édesanyának receptre felírnám (persze csak aki igényli 😉 )
mennyire igaz, hogy saját magunkon kell tudni „átlépni”, saját magunkat meghaladni, mert

mindaz a szabadság és harmónia, amire vágyunk, ott van bennünk. Elérhető. Mert újra össze tudunk kapcsolódni vele.

énidő – Inspiráció. Írás. Intuíció.