Női énidőről elmélkedtem én…

csaszareszti — Thu, 01 Jul 2021 14:24:58 +0000

Van egy teóriám, kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok, szívesen tesztelném rajtatok: a nőknek, édesanyáknak arra való az énidő, hogy valamilyen hasznos(!) dolgot csináljanak.

*énidő: olyan idő, amikor nem a napi munkámat végzem, valaki foglalkozik a gyermekemmel és én eldönthetem, hogy a keletkezett időt mire fordítom (különösen izgalmas, amikor ebből szűkös mennyiség áll rendelkezésre)

Énidő lehet kezdetben (gyerkőc megszületése után) mondjuk az, hogy lezuhanyozzak, hajat mossak. Aztán hogy feltakarítsak (fene azt a fontossági sorrendet). Aztán arra talán, hogy főzzek. Na nálam azért a takarítás, főzés kombó helyett, mellett versenyben van, volt mindig is a mozgás. Arra viszonylag korán lett énidőm, hogy heti kétszer tornázzak és szigorúan be is tartjuk már a kislányom féléves korától. És aztán még egy-egy baráti találkozóra is. (társas lényként ebből töltődöm, inspirálódom) És azt hiszem nagyjából ennyi.

Illetve arra, hogy tanuljak, képződjek arra valahogy világélet(em)ben volt idő is és pénz is. Szóval arra mindig volt és van idő (mondjuk az elején megküzdöttem azért magammal, hogy merjem mondani..).
És akkor itt érkezünk el a cikk témájához. Mostanában nagyon gyakran figyelem meg magam körül a nőket és édesanyákat, talán mert körül vagyok véve velük, életszakaszból adódóan is.

Szóval azt figyeltem meg, hogy tanulásra, munkára, (hasznos háztartási) feladatok teljesítésére van idő (énidő) Mondjuk az milyen énidő amiben takarítok?? (kérdezi ezt az, aki nem az a rendrakási tanácsadó típus, nekem ez valahogy sem nem relaxáció, sem nem önmegvalósítás – erről majd legközelebb még beszélhetünk 😉 ) …
Tehát akkor hogy is van ez?

(Én)idő arra, hogy kiszellőztessem a fejemet? Csendben legyek? Magam legyek? Csakúgy legyek? Hosszú listák, kipipálandók és hasznos dolgok nélkül?

Egyik hétvégén reggel fél 8 fele jöttem vissza(!) egy reggeli sétából a Duna-partról és kedves ismerős kérdezte:

ennyire ki voltál borulva?

Mondtam, hogy nem, csak korán felébredtem és gondoltam, hogy járok egyet mire a család felébred..

Egy nőnek vajon ki kell ahhoz borulni, hogy járjon neki az énidő?

Szóval mit gondolunk arról, hogy mivel tölthetjük azt az időt, amikor valaki más vigyáz a gyerekünkre?

munkával, másodállással
tanulással, önfejlesztéssel
takarítással, házimunkával
mozgással
alvással (ha már annyira kivagyunk)
az alvás rovására sorozatnézéssel..
szépítkezéssel
családi programszervezéssel
a hobbinkkal
párunkkal
barátainkkal
csakúgy igazi láblógatós, fejünkből kibámulós semmittevéssel, vagy annak bármilyen aktív formájában: Duna-parti vagy erdőt-mezőt járó nagy sétával
meditációval

Nálad mi a fontossági sorrend?

Erre nagyon kíváncsi lennék 😊 Van kedvetek sorba tenni?

Neked mi a top 3 (ha a munka az első, akkor legyen 4 😀 😀 ), amire fordítod azt az időt, amikor valaki más foglalkozik a gyerekeddel?

Válaszok jöhetnek, kommentben, Facebookon, privát üzenetben és egyéb füstjelekkel 🙂 akár itt:

csaszar.eszti@gmail.com

Zebegény, énidő, pihenő

csaszareszti — Sun, 30 May 2021 19:53:46 +0000

Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy mi minden zajlik le egy nőben, amikor három napra elvonul Zebegénybe #énidő jeligére és egyedül van a napsütéssel, a gondolataival és az érzéseivel…

Miért mentem?

Mert azt éreztem szeretnék levegőt kapni. Szeretnék magammal foglalkozni. Nem belebotlani egy újabb kupac megoldandó feladatba, hanem találkozni magammal. Szeretnék kimenőt.

Miért?

Mert szerettem volna. És nemcsak igényem volt rá, hanem úgy éreztem szükségem is. KELL. Mit szépítsem 😊 .

Újabb két hónap home office és home ovi után, több projekttel mint tavaly ilyenkor… Hát vágtam a centit.

Arról már röviden írtam egy Facebook posztban is, hogy amikor először inspiráltan hallgattam, hogy ilyesmit lehet – akár négy gyermekes családanyaként is – , akkor beégett a képzeletembe a Mátra és Zebegény is 😉 .

És aztán már nagyon vártam.

Tudtam, hogy előtte és utána is jó kis hajrák lesznek, de az a három nap majd rólam szól.

Először majdnem két éjszakát foglaltam, aztán arra gondoltam miért ne… legyen három.

És meglátjuk, hogy legközelebb mennyi lesz.
Mert lesz legközelebb is(!) .

És szeretettel ajánlom mindenkinek kortól, nemtől és életszakasztól függetlenül.

Ha jönnek a kifogások, hogy neked miért nem lehet, akkor módszeresen bontsd le őket, ha nem megy egyedül, akkor érdemes segítővel.

Talán nem pont így töltesz majd időt magaddal, mint én, de hiszem, hogy

mindenkinek megvannak a saját lehetőségei a saját „lehetetlenjei” esetén is..

Mit adott Zebegény?

Kilátást, vegán kaját, kirándulást, életérzést, szabadságot, életörömet és éjszakai elmélkedést is. (Értsd az alvást nem ott pótoltam be, de ez talán csak azt mutatja, hogy volt bőven feldolgoznivaló gondolatom).

Újra elém került a jó öreg kockás füzet. Használom én mindennap, de inkább a rendezett, jól szervezett énem. Nem az áramló, intuitív, alkotó, megálmodó. (Vagyis, néha az is.)

Zebegényben viszont a tervezőt elengedtem szabira.

Kaptam egy ajándék beszélgetést, mondhatjuk úgy, hogy egy jó nagy löketet abban racionális-spirituális kombinációban, amit én is úgy szeretek. A szállásadóm személyében érkezett meg és egy elengedési rituáléval zárult, amiről írtam ebben a bejegyzésben.

Nem mindenre kaptam választ.

Viszont megtapasztaltam milyen üdítő így lenni önmagammal.

Hogy nem menekülök el a gondolataim elől, hanem tollat ragadok. Írok, sírok, áramlok.

S közben – mintegy szimbolikusan – a honlapi is a megvalósulás, megújulás útjára lép, ami az utamon, hű társamként kísér a kezdetektől.

Ilyen felismeréseim lettek:

🌳 Nagyobb projekteket, hajrákat jutalmazhatok hasonló, néhány napos elvonulásokkal. (És még kifogás se kell hozzá, hogy „ez most zumbatábor” vagy „jógatábor”)

🌳 Ha arra van igényem, megyek jóga- vagy zumbatáborba. De ha azt súgja a belső hang, hogy csend kell és főleg belső csend, akkor nem kell hozzá semmilyen körítés. Irány a legegyszerűbben elérhető helyszín, egy hátizsák és persze színes tollak meg a füzet.
🌳 Talán azt sem kell megvárni, hogy nagyon túlpörögjön a helyzet, megelőzés jelleggel is elmehetek időnként alkotói szabadságra. (Ahol alkotok, vagy „csak” önmagamat alkotom újra)
🌳 Hihetetlen, hogy anyaként néha milyen hosszú út vezet odáig, hogy nekünk ilyet lehet. Emlékszem, egy éve két közeli barátom is mondta, hogy „Eszti, menj el egy hétre valahová egyedül”. Csak néztem rájuk, hogy persze férfiak, mit tudják azt.. Még ha éreztem is, hogy jó lenne, nem fért a fejembe a hogyan.
🌳 Amikor végre eldöntöttem, hogy megyek, mennyire adta magát minden: a helyszín, az apartman és hogy alig egy óra alatt ott lehetek..

És amit csak utólag látok:

Egy végtelenül hűvösre sikerült májusban tökéletes időzítésben kifogtam azokat a napokat, amiért nyáron is hálát adnánk. Idénre megadja az alapszínemet, pedig nem vagyok az a típus.
Minden édesanyának receptre írnám fel. (persze csak aki igényli 😉 )
Mennyire igaz, hogy saját magunkon kell tudni „átlépni”, saját magunkat meghaladni, mert

mindaz a szabadság és harmónia, amire vágyunk, ott van bennünk. Elérhető. Mert újra össze tudunk kapcsolódni vele.