Ebben a bejegyzésben arról írok, hogy mi minden zajlik le egy nőben, amikor három napra elvonul Zebegénybe #énidő jeligére és egyedül van a napsütéssel, a gondolataival és az érzéseivel…

Miért mentem?

Mert azt éreztem szeretnék levegőt kapni. Szeretnék magammal foglalkozni. Nem belebotlani egy újabb kupac megoldandó feladatba, hanem találkozni magammal. Szeretnék kimenőt.

Miért?

Mert szerettem volna. És nemcsak igényem volt rá, hanem úgy éreztem szükségem is. KELL. Mit szépítsem 😊 .

Újabb két hónap home office és home ovi után, több projekttel mint tavaly ilyenkor… Hát vágtam a centit. 

Arról már röviden írtam egy Facebook posztban is, hogy amikor először inspiráltan hallgattam, hogy ilyesmit lehet – akár négy gyermekes családanyaként is – , akkor beégett a képzeletembe a Mátra és Zebegény is 😉 .

És aztán már nagyon vártam.

Tudtam, hogy előtte és utána is jó kis hajrák lesznek, de az a három nap majd rólam szól.

Először majdnem két éjszakát foglaltam, aztán arra gondoltam miért ne… legyen három.

És meglátjuk, hogy legközelebb mennyi lesz.
Mert lesz legközelebb is(!) .

És szeretettel ajánlom mindenkinek kortól, nemtől és életszakasztól függetlenül.

Ha jönnek a kifogások, hogy neked miért nem lehet, akkor módszeresen bontsd le őket, ha nem megy egyedül, akkor érdemes segítővel.

Talán nem pont így töltesz majd időt magaddal, mint én, de hiszem, hogy

mindenkinek megvannak a saját lehetőségei a saját „lehetetlenjei” esetén is..

Mit adott Zebegény?

Kilátást, vegán kaját, kirándulást, életérzést, szabadságot, életörömet és éjszakai elmélkedést is. (Értsd az alvást nem ott pótoltam be, de ez talán csak azt mutatja, hogy volt bőven feldolgoznivaló gondolatom). 

Újra elém került a jó öreg kockás füzet. Használom én mindennap, de inkább a rendezett, jól szervezett énem. Nem az áramló, intuitív, alkotó, megálmodó. (Vagyis, néha az is.)

Zebegényben viszont a tervezőt elengedtem szabira.

Kaptam egy ajándék beszélgetést, mondhatjuk úgy, hogy egy jó nagy löketet abban racionális-spirituális kombinációban, amit én is úgy szeretek. A szállásadóm személyében érkezett meg és egy elengedési rituáléval zárult, amiről írtam ebben a bejegyzésben.