Van egy út, amire régóta készülsz. Talán már kisgyermekkorod óta. Talán ha a benned élő 5-6 éves kisgyereket megkérdezném, hogy mi leszel, ha nagy leszel rávágná: …
És aztán, ahogy mész és belefeledkezel mindabba, amit életnek hívnak, már nem olyan könnyű előhívni a választ.
És mi van akkor, hogy ha életed eseményei, szereplői és fordulatai mind segítők és társak az úton, hogy emlékeztessenek arra, amit legbelül végig tudsz..
És elérkezel újabb szakaszokhoz és egyre inkább azt teszed, amit a lelked választott és visszanézve látod, hol haladtál azon az úton, amit elterveztél és hol tapasztaltál valami olyat, ami segített visszatalálni az útra 😉
Nade.. ma arról a pillanatról akartam írni, amikor nagyon készülsz valamire, nagyon konkrét formát öltenek a következő lépések. Amikor a távlati célok, vágyaid, hívásaid már nemcsak a képzeleted világában léteznek. Mindaz, amit oly régóta dédelgetsz és színezgetsz, most ott van előtted, egy karnyújtásnyira.
És érzed, hogy régen kifogásokat kerestél volna, de most nem…
És érzed, hogy máskor talán visszafordultál volna, de most nem…
És érzed, hogy jobban izgulsz, mint … (de legalábbis benne van életed TOP eseményei között) és mégis…
És ez lesz az első… és tudod, hogy ez az első lépést nem lehet kihagyni…
Így hát bármennyire remeg a torkod, a bokád vagy szíved… Megteszed az első lépést.
És amikor szívből teszel valamit, az univerzum is támogat.
Mert ideje van.
Ideje van
… annak, amire vágytál.
… hogy a szíved szerint válassz. (munkát, hivatást, kapcsolatokat, igeneket és nemeket)
… hogy bízz. (az égi rendezőelvben)
… hogy tedd. (azt, amit kell)
… hogy szeresd. (azt, aki vagy)
Vannak pillanatok az életben, amikor pontosan tudod, merre van az előre.
