Nagyvállalati HR-esként nap mint nap rengeteg coachcsal találkoztam. Csak nagyon keveseknek volt olyan személyisége, amely már az első percben bizalmat ébresztett bennem és úgy éreztem benne meg tudnék bízni, neki el tudnám mondani, vele szívesen dolgoznék együtt.
Annál többször tapasztaltam rámenősséget, azt a fajta salesstílust, ami ugyan emlékezetessé tesz, de jövedelmezővé nem. Jegyzetek nélkül is emlékeztem rá, hogy kiket érdemes felhívni, amikor a munkatársak részére coachot kerestünk.
Amikor eljött az én időm és magamnak választottam személyes coachot, addigra már sok-sok ilyen találkozón és tapasztalaton voltam túl.
Miről ismertem fel azt A coachot, akivel együtt tudok és akarok dolgozni?
* bizalom volt első látásra (hangja, tekintete és amit mondott teljes összhangban voltak egymással)
* őszinte segítő, támogató hozzáállásáról
* arról az erős hitéről bennem, hogy értékes ember vagyok tele jobbnál jobb képességekkel (meglátta azt, amit az én szemem elől eltakartak a napi problémák)
* arról, hogy egyetlen találkozás drámaian megemelte az energiaszintemet és felszínre tört ismét az önbecsülésem
* már az első találkozásunk alkalmával úgy éreztem megoszthatok vele bármit, ami a szívemet nyomja
* éreztem az erejét, hogy ha ő segít engem az utamon, akkor képes leszek elérni bármit. Bármit, amit szeretnék.
* felébresztette bennem azt a vágyat, hogy egyszer én is ilyen coachcsá szeretnék válni.
— 
feeling grateful.
