nade nézzük honnan indulunk: A coach* tökéletes. (?!)
Hát ez egy nehéz kérdés. 2013 óta foglalkozom coachinggal, önismerettel meg még régebb óta és amióta az eszemet tudom figyelem az embereket…
Nade nézzük…honnan indulunk:
A coach* tökéletes.
( = Értsd mindent tud, mindent úgy reagál le, ahogy a „nagykönyvben” meg van írva (de mi is ez a nagykönyv?? na mindegy), konfliktushelyzetben, krízisben, bármiben..)
Coach szó bátran helyettesíthető az alábbiak közül bárkivel vagy ha neked van ötleted, hajrá… 😉 :
*tréner, vezető, tanár, mester, oktató, segítő szakember, szóval tudod, aki az irányt mutatja, a foglalkozást vezeti, de lehet szülő vagy bármilyen olyan szerep az élet(ed)ben, akitől elvárod, hogy MINDENT jól csináljon. Mindent? Peeersze! Mindent is!!
Gondolhatnád, hogy milyen triviális dolgokat mond vagy ír ez a nő. Ooooh, én is azt hittem és nagyvonalúan legyintettem, hogy
hiszen én ezt értem: senki sem tökéletes. Hát ez csak természetes.
És azt gondoltam, hogy én mennyire tudom már ezt… Ja nem…
***** Más dolog érteni, más dolog elfogadni és más dolog megélni a hétköznapokban. ******
Kaptam egy kérdést arról, hogyan lehetek hiteles, ha nem minden életterületem kerek.
Először megörültem neki, hogy (már) nem kelt bennem rossz érzést. De elgondolkodtam rajta, hogy vagyok ezzel. Azt éreztem, hogy pont ettől lehetek hiteles. Hiszen senkinek sem kerek minden életterülete, maximum nem látjuk, nem tudjuk. (hisz nem kell mindent az orrunkra kötni, mégha a social media világában elég jól hozzá is szoktunk..) Valami olyasmit (is) válaszoltam, hogy átmenni nehézségeken, fájdalmakon, érési, felnőtté válási folyamaton – vagy nevezd aminek szeretnéd – kríziseken, az optimistábbak kedvéért kihívásokon, szóval ez épp úgy része az életünknek, mint meglátni a szépet, tudni továbblépni, tudni másként látni, és néha meg tudni benne lenni valamiben… És akkor egy beszélgetésben előkerült többször is, hogy hát talán mert EMBER vagy te is…
Ez is szerepel a naplómban aznapi bejegyzésként: EMBERI, EMBERI, EMBERI
Aztán előkerült egy régebbi helyzet, ahol egy számomra nagyrabecsült ember válaszreakcióját a mai napig nem sikerült megérteni. Pedig azt éreztem, hogy akkori tudásom szerint mindent megtettem hogy szépen, felnőttként kommunikáljak dolgokat. És akkor kiderült elvárom, hogyha EZ a szakmája, akkor JÓL reagáljon (erre) a helyzetre (is)… és akkor megint előkerült, hogy kortól, nemtől, és bizony szakterülettől függetlenül ő is ember…
Én is. Te is. A főnököd is. A férjed is. A gyereked is. A szomszédod is.
*** És az ember meg a tökéletes úgy tűnik – bármennyire jön is ez valahonnan – nem szinonimája egymásnak. ***
Nemcsak tudom, de mélyen átérzem, hogy …
Szóval indul egy új szakasz, amikor már nemcsak az értelmem tudja meg a közhelygyártó kisiparosok, hogy dehát emberek vagyunk… hanem úgy igazán, mélyen átérzem. Emberek vagyunk.
Észreveszem a helyzetekben, hogy régen talán megbíráltam volna, számon kértem volna A Tökéletes Megoldást, elvártam volna, hogy de hát mutasson JÓ Példát…
most már azt szeretném, hogy eszembe jusson: ő is Ember… igen próbálkozik, teszi a tőle telhető legjobbat (én szeretek ebben hinni, hogy mindannyian tesszük: a munkánkban, a családunkban, a közösségeinkben a tőlünk telhető legjobbat) és ezzel együtt, ember és amit csinált, az most ilyen.
És lehet hogy lesz olyan, hogy csak utólag veszem majd észre. De egy biztos, én a tegnapi beszélgetésből
nagyon elvittem egy más csengésű Embert. Mert olyan tisztán, igazul, őszintén zengett. Nem volt benne lenézés, lebecsülés, bírálat, helyette volt benne Erő, Bátorság, Felvállalás, Tisztelet, Megbecsülés és Elfogadás.
Neked hogy zeng az a szó, hogy ember?
Benned mit ébresztenek ezek a mondatok:
- Emberek vagyunk.
- Én is ember vagyok.
- Ez nagyon emberi dolog.
Köszönöm, hogy idáig olvastál. És beengedted ezeket a gondolatokat a szívedbe. Legyen csodás napod, Eszti
Az írást inspirálta: Kállay Natália, köszönöm a beszélgetést <3
