Van egy teóriám, kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok, szívesen tesztelném rajtatok: a nőknek, édesanyáknak arra való az énidő, hogy valamilyen hasznos(!) dolgot csináljanak.
*énidő: olyan idő, amikor nem a napi munkámat végzem, valaki foglalkozik a gyermekemmel és én eldönthetem, hogy a keletkezett időt mire fordítom (különösen izgalmas, amikor ebből szűkös mennyiség áll rendelkezésre)
Énidő lehet kezdetben (gyerkőc megszületése után) mondjuk az, hogy lezuhanyozzak, hajat mossak. Aztán hogy feltakarítsak (fene azt a fontossági sorrendet). Aztán arra talán, hogy főzzek. Na nálam azért a takarítás, főzés kombó helyett, mellett versenyben van, volt mindig is a mozgás. Arra viszonylag korán lett énidőm, hogy heti kétszer tornázzak és szigorúan be is tartjuk már a kislányom féléves korától. És aztán még egy-egy baráti találkozóra is. (társas lényként ebből töltődöm, inspirálódom) És azt hiszem nagyjából ennyi.
Illetve arra, hogy tanuljak, képződjek arra valahogy világélet(em)ben volt idő is és pénz is. Szóval arra mindig volt és van idő (mondjuk az elején megküzdöttem azért magammal, hogy merjem mondani..).
És akkor itt érkezünk el a cikk témájához. Mostanában nagyon gyakran figyelem meg magam körül a nőket és édesanyákat, talán mert körül vagyok véve velük, életszakaszból adódóan is.
Szóval azt figyeltem meg, hogy tanulásra, munkára, (hasznos háztartási) feladatok teljesítésére van idő (énidő) Mondjuk az milyen énidő amiben takarítok?? (kérdezi ezt az, aki nem az a rendrakási tanácsadó típus, nekem ez valahogy sem nem relaxáció, sem nem önmegvalósítás – erről majd legközelebb még beszélhetünk 😉 ) …
Tehát akkor hogy is van ez?
(Én)idő arra, hogy kiszellőztessem a fejemet? Csendben legyek? Magam legyek? Csakúgy legyek? Hosszú listák, kipipálandók és hasznos dolgok nélkül?
Egyik hétvégén reggel fél 8 fele jöttem vissza(!) egy reggeli sétából a Duna-partról és kedves ismerős kérdezte:
ennyire ki voltál borulva?
Mondtam, hogy nem, csak korán felébredtem és gondoltam, hogy járok egyet mire a család felébred..
Egy nőnek vajon ki kell ahhoz borulni, hogy járjon neki az énidő?
Szóval mit gondolunk arról, hogy mivel tölthetjük azt az időt, amikor valaki más vigyáz a gyerekünkre?
- munkával, másodállással
- tanulással, önfejlesztéssel
- takarítással, házimunkával
- mozgással
- alvással (ha már annyira kivagyunk)
- az alvás rovására sorozatnézéssel..
- szépítkezéssel
- családi programszervezéssel
- a hobbinkkal
- párunkkal
- barátainkkal
- csakúgy igazi láblógatós, fejünkből kibámulós semmittevéssel, vagy annak bármilyen aktív formájában: Duna-parti vagy erdőt-mezőt járó nagy sétával
- meditációval
Nálad mi a fontossági sorrend?
Erre nagyon kíváncsi lennék 😊 Van kedvetek sorba tenni?
Neked mi a top 3 (ha a munka az első, akkor legyen 4 😀 😀 ), amire fordítod azt az időt, amikor valaki más foglalkozik a gyerekeddel?
Válaszok jöhetnek, kommentben, Facebookon, privát üzenetben és egyéb füstjelekkel 🙂 akár itt:
csaszar.eszti@gmail.com
