Sokszor sokféleképpen szembejött az Access Bars. Tiltakoztam ellene, hogy megint egy újabb módszer – spiriül szólva nem éreztem a hívást. Ahogy egyre több módszerrel találkoztam, egyre inkább láttam: ezeket is lehet sokféleképpen csinálni… És egyre jobban megfigyeltem, hogy milyen az az energia, ahová az enyémet elviszem. Milyen az a segítő, terapeuta, akire rábízom a hogy-létemet, a kérdéseimet, a bizonytalanságaimat, a magam elöl is titkolt blokkjaimat, mélységeimet, dühömet, szégyenérzetemet, kétségeimet…
Egy kedves “véletlennek” köszönhetően és egy nagyon tiszta térben ismertem meg azt a régi-új ismerőst, akihez végül elmentem kipróbálni az Access Bars-t. az első perctől mély bizalmat ébresztett bennem. Nagyon be tudom fogadni és közel áll hozzám, ahogy a világot szemléli, ahogy az életét éli, amit a tapasztalatairól, megéléséiről mesél. Már az elején átvillant rajtam, hogy ha egyszer úgy alakul, kipróbálnám az Accesst, akkor hozzá bizalommal fordulnék.
Jó kezekben lenni…
És persze az élet olykor korábban szolgáltat apropót, mint azt gondolnánk.. Egy esősen induló szikrázó napsütésbe átforduló májusi délelőttön megérkeztem a kezelésre. Elvárásokat, akarásokat, agyalásokat amennyire lehet szélnek eresztve. (és amennyire tudok ilyet 😉 )
Maximális figyelem, finomság, lágyság fogadott. Kellemes zene, letisztult terek, bizalom, biztonság. A fejet (alig) érintő apró mozdulatokban éreztem azt a 100 %-os figyelmet, ahogyan az energiák figyelése és nem a technika vezeti a kezét. Különböző érzetek, megélések, képek váltakoztak az egyórás kezelés alatt, volt hogy jólesett egy-egy nagyobb kilégzés, volt hogy elfogadásba kellett kerülnöm a karattyoló elmémmel és volt hogy intenzívebb testérzetek találtak meg.
És itt megint nagyon erősen azt éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy bármi kerüljön is elő, jó kezekben vagyok, nem fognak bennehagyni, nem leszek egyedül, nem kell hazavinnem majd a „nehezet” sem és hogy bízhatok, hogy kisimul..
azt éreztem, hogy végig a hozzám illeszkedő ritmusban érkeznek az áramlatok, amivel bírok, „pont annyi” mozdul meg, amennyi.. és hogy minden rezdülésemben velem van, akinek a kezeire rábíztam magamat, a testemet és a lelkemet. Kerek volt az alkalom, volt időm saját ritmusban „visszatérni” . Figyeltem és figyelem még magamat, hogy milyen felismerések, gondolatok és történések következnek most az életemben és az utóhatásokról is majd beszámolok.
Másnap..
Hónapok óta nem sikerül pihentetően aludni – ami persze ilyen bolygóállások mellett, amikor tér nyílik mindenféle tisztulásnak, rendezésnek, összegzésnek nem is annyira csoda – és mégis… amikor már sorozatosan órák maradnak ki… amikor már kezded úgy érezni magad mint egy gyermekágyas anyuka, pedig a tied már 6… és sok mindent kipróbálsz… nos akkor a megváltással ér fel egy átaludt éjszaka, amikor reggel kipattansz az ágyból és a világ szép… (tisztára mint a mesékben, nem…? )
szóval ez lehet, hogy csak egy áldásos mellékhatása a tegnapi Access Bars kezelésnek, de én azt érzem, hogy a világot is kifordítanám a sarkából és hogy akinek van életenergiája és lelkesedése, annak mi kell még…?
(azért biztos tudnám sorolni, de nem leszek telhetetlen 😉 )
Már a kezelés délutánján olyan események indultak el, amelyek visszatérő helyzetek rendbetételét sejtetik. Közben is érződött, hogy fajsúlyosabb, nehezebb energiák mozdultak meg, mégis valahogy könnyedén, támogatóan. És ahogy így tudom kicsit távolabbról szemlélni, azt hiszem ehhez a segítőm-kezelőm két olyan erőssége járul hozzá, amelyekben én még úton vagyok:
az egyik az elengedés, a másik pedig az átfordítás, az átalakítás, a transzformáció, felemelni azt is ami nehéz, ami fájdalmas.
Azóta is rengeteg minden történik és alakulóban, formálódóban van, így ehhez a cikkhez majd később, egy távolabbi perspektívából még visszatérek.
Köszönöm az élményt és a tapasztalást 
Access Bars kezelést adta: https://www.facebook.com/szilard.simon.52
