Újraolvastam a tavaly (2020) tavasszal született cikkemet a témában (ha kíváncsi vagy, itt olvashatod) és kedvem lett összegyűjteni, hogy mi lett más és hogy vajon az összegzés hatására mi lesz más… 😉
Elkezdtem figyelni, hogy másoknak mi működik és személyes és szakmai érdeklődésből is lett kedvem elkezdeni összegyűjteni..
Idén ötvözöm a listaírás és az áramlás lehetőségeit..
A munkában választok 5 üzletmenetet előrevivő stratégiai feladatot (a napi ügymeneten, hívásokon, leveleken túl) és azokra megtalálom az időt és ez vállalható és felülteljesíthető volt eddig, mindkét héten.
Az ebédrendelés előtte is működött és bár finomabbakat tudnánk főzni, de órákban mérve nagyon sokat segít.
Réka is nagyobb lett, jobban érti, hogy délelőtt munka, délután szabad levegő. És amitől persze eltérünk és hálásak vagyunk az óvó nénik Csupafül meséiért (Fésűs Éva: Csupafül 22 meséje), amit felolvasnak és végtelenszer visszahallgatható. Erősíti, fenntartja velük a kapcsolatot, kiszámíthatóságot tesz lehetővé, segíti majd az újrakapcsolódást, amikor majd lehet.
Több a kispajtásokkal bandázás (szabad levegő!! emberek!!), kevesebb az elszigeteltségérzés (ha másképp vélekedsz erről, köszönöm, hogy tiszteletben tartjuk egymás véleményét).
Nincs reggel-este meditáció, helyette van esti közös Dharma beszéd hallgatás (kezdheted ezzel a beszélgetéssel), Figaro házassága.
Hastánc mellé van pilates (köszi Pölös Zsófi)
És a tiszta tudatért újra előkerülnek a vegán ételek, ha csak napi egy fogás, akkor is.
Van, amikor a legapróbb lépés a legnagyobb. Mert megtettük.
Van újraéledő hit egy könyvben, hogy egyszer a kezemben foghatom én is, mások is.
Van egy tisztuló kép arról, hogyan járulok hozzá az épülő, új világhoz, intuícióval, írásokkal, inspirációval.
Sokkal Földön járóbb ez az időszak, mégis termékeny, haladó, tisztuló, olykor örvénylő, máskor áramló. Tiszta örök szövetségeket feltáró, megerősítő.
Neked milyen?
Neked milyen lehetne?
Neked milyen lenne jó?
És hogy mi lett más attól, hogy ezt így összegeztem?
- ami a munka terén működik, kipróbálhatnám máshol is, vajon mit hozna?
- hogy vannak kompromisszumok, amiket érdemes meghozni a lelki béke érdekében (pl.: kajarendelés, 1-1 képernyős mese)
- és hogy talán van még több is van és felfedezhető ezekből az „élhető kompromisszumokból”, hogy közben az igazán lényeges dolgokra tudjunk figyelni
- ami megmaradt, csak a tartalom változik: Mozgás. Magammal levés. Megengedés. Moments(=Mostban lenni) 😉
- hogy tavaly az egyik legfontosabb volt a magammal levés, én-idő. (és valahogy kétszer is felkerült a listára 😀 😀 ) Magammal törődés és magamban töltődés, (talán most így hívnám) most talán annyira természetesnek vettem, hogy külön nem is emeltem ki írás közben, pedig mennyire kritikus, hogy van és legyen (egy gyertyafényes fürdő, séta egyedül, tánc és torna egyedül, írás, ahogy észreveszem a pillanatnyi csendet, kérek segítséget, amikor érzem, hogy elfáradtam, a hét második felében tudatosan kevesebbet vállalok és várok el magamtól). Olyan alap, amire lehet építkezni. Ami nélkül viszont összedől minden más.
ui.: A fényképet feltöltve rájöttem, hogy több a családi kirándulás hétvégente, ami a karanténon innen és túl is örömteli.
