„Ha valamit ad az élet, becsukom a szemem és ‘érzem az ízét’…”
írta kedves kreatív író barátom – Jánoska József – Joci – , akit egy coaching (amit ő következetesen csak kócsingnak hív) során volt alkalmam személyesen megismerni. Gurukat és idézetáradatot megszégyenítő egyszerűséggel és az élet szeretetének könnyedségével számolt be tegnap este – rövid csipogó Facebook üzenetekben – életterületeinek folyásáról :).
* Joci * – ezt a néhány sort feltétlenül idéznem kell Tőled, köszönöm!
Már egy-egy terület történései önmagukban és széles mosolyra és örömre adtak okot, de ő csak sorolta, mi újság vele. Hihetetlen, hogy mi minden (jó!!!) történhet valakivel egy félév alatt! Annyira adta magát a kérdés:
„Hogyan csináltad?”
tettem fel neki őszinte kíváncsisággal a milliódolláros kérdést 🙂
Becsukott szemmel.
Elhiszed 🙂 ?
Ha valamit ad az élet, becsukom a szemem és ‘érzem az ízét’.
Ha finom eszem, ha nem, nem eszem.
Hmm. Ennyire egyszerű. Ennyire tiszta a képlet.
Ezek a gondolatok olyan csendes harmóniát teremtettek bennem, hogy éreztem, meg kell osztanom Veletek – hogy bármikor vissza tudjak térni ehhez az érzéshez.
Ahhoz a pillanathoz, amikor nem analizálunk, nem sietünk, nem akarunk mindent megérteni – csak becsukjuk a szemünket, és megérezzük, ami van.
Joci valahogy így volt jelen az életében.
Egyszerűen. Őszintén. Ízlelve.
És talán ennyi marad meg belőle bennünk is.
„Ha valamit ad az élet, becsukom a szemem és érzem az ízét.”
Fotó forrása: wallpaperwide.com
