csaszareszti – Inspiráció. Írás. Intuíció.

Amikor a segítő segítőhöz megy – Access Bars tapasztalatok

csaszareszti — Mon, 30 May 2022 11:47:08 +0000

Sokszor sokféleképpen szembejött az Access Bars. Tiltakoztam ellene, hogy megint egy újabb módszer – spiriül szólva nem éreztem a hívást. Ahogy egyre több módszerrel találkoztam, egyre inkább láttam: ezeket is lehet sokféleképpen csinálni… És egyre jobban megfigyeltem, hogy milyen az az energia, ahová az enyémet elviszem. Milyen az a segítő, terapeuta, akire rábízom a hogy-létemet, a kérdéseimet, a bizonytalanságaimat, a magam elöl is titkolt blokkjaimat, mélységeimet, dühömet, szégyenérzetemet, kétségeimet…

Egy kedves „véletlennek” köszönhetően és egy nagyon tiszta térben ismertem meg azt a régi-új ismerőst, akihez végül elmentem kipróbálni az Access Bars-t. az első perctől mély bizalmat ébresztett bennem. Nagyon be tudom fogadni és közel áll hozzám, ahogy a világot szemléli, ahogy az életét éli, amit a tapasztalatairól, megéléséiről mesél. Már az elején átvillant rajtam, hogy ha egyszer úgy alakul, kipróbálnám az Accesst, akkor hozzá bizalommal fordulnék.

Jó kezekben lenni…

És persze az élet olykor korábban szolgáltat apropót, mint azt gondolnánk.. Egy esősen induló szikrázó napsütésbe átforduló májusi délelőttön megérkeztem a kezelésre. Elvárásokat, akarásokat, agyalásokat amennyire lehet szélnek eresztve. (és amennyire tudok ilyet 😉 )

Maximális figyelem, finomság, lágyság fogadott. Kellemes zene, letisztult terek, bizalom, biztonság. A fejet (alig) érintő apró mozdulatokban éreztem azt a 100 %-os figyelmet, ahogyan az energiák figyelése és nem a technika vezeti a kezét. Különböző érzetek, megélések, képek váltakoztak az egyórás kezelés alatt, volt hogy jólesett egy-egy nagyobb kilégzés, volt hogy elfogadásba kellett kerülnöm a karattyoló elmémmel és volt hogy intenzívebb testérzetek találtak meg.

És itt megint nagyon erősen azt éreztem, hogy biztonságban vagyok, hogy bármi kerüljön is elő, jó kezekben vagyok, nem fognak bennehagyni, nem leszek egyedül, nem kell hazavinnem majd a „nehezet” sem és hogy bízhatok, hogy kisimul..

azt éreztem, hogy végig a hozzám illeszkedő ritmusban érkeznek az áramlatok, amivel bírok, „pont annyi” mozdul meg, amennyi.. és hogy minden rezdülésemben velem van, akinek a kezeire rábíztam magamat, a testemet és a lelkemet. Kerek volt az alkalom, volt időm saját ritmusban „visszatérni” . Figyeltem és figyelem még magamat, hogy milyen felismerések, gondolatok és történések következnek most az életemben és az utóhatásokról is majd beszámolok.

Másnap..

Hónapok óta nem sikerül pihentetően aludni – ami persze ilyen bolygóállások mellett, amikor tér nyílik mindenféle tisztulásnak, rendezésnek, összegzésnek nem is annyira csoda – és mégis… amikor már sorozatosan órák maradnak ki… amikor már kezded úgy érezni magad mint egy gyermekágyas anyuka, pedig a tied már 6… és sok mindent kipróbálsz… nos akkor a megváltással ér fel egy átaludt éjszaka, amikor reggel kipattansz az ágyból és a világ szép… (tisztára mint a mesékben, nem…? )

szóval ez lehet, hogy csak egy áldásos mellékhatása a tegnapi Access Bars kezelésnek, de én azt érzem, hogy a világot is kifordítanám a sarkából és hogy akinek van életenergiája és lelkesedése, annak mi kell még…?

(azért biztos tudnám sorolni, de nem leszek telhetetlen 😉 )

Már a kezelés délutánján olyan események indultak el, amelyek visszatérő helyzetek rendbetételét sejtetik. Közben is érződött, hogy fajsúlyosabb, nehezebb energiák mozdultak meg, mégis valahogy könnyedén, támogatóan. És ahogy így tudom kicsit távolabbról szemlélni, azt hiszem ehhez a segítőm-kezelőm két olyan erőssége járul hozzá, amelyekben én még úton vagyok:

az egyik az elengedés, a másik pedig az átfordítás, az átalakítás, a transzformáció, felemelni azt is ami nehéz, ami fájdalmas.

Azóta is rengeteg minden történik és alakulóban, formálódóban van, így ehhez a cikkhez majd később, egy távolabbi perspektívából még visszatérek.

Köszönöm az élményt és a tapasztalást

Access Bars kezelést adta: https://www.facebook.com/szilard.simon.52

Beszélgessünk az írókkal – bemutatkozás

csaszareszti — Thu, 19 May 2022 13:31:21 +0000

Ez a bemutatkozás 2022. május 18-ára készült a Beszélgessünk az írókkal! Facebook csoport bemutatkozós napjára. 🙂

Egy olyan kedves, lendületes, tele őszinte sztorikkal bemutatkozásnál csöppentem bele a csoport életébe, hogy kedvet kaptam tőle hozzá…

Lássuk csak…

Az én teljesen biztonságos világom kisgyerekkoromban a könyvek voltak.. alig vártam a nyári szünidőt, hogy bevehessem magamat a hűvös szobába és faljam a könyveket… megannyi élményt átélhettem…

valahogy így volt biztonságos, élményekhez, társakhoz, érzésekhez, emberek működési mechanizmusaihoz, gondolatvilágához közelebb jutni…

és mivel zárkózott világomhoz nagyon sokat hozzáadtak a könyvek, ezért elkezdett bennem formálódni a vágy és a gondolat, hogy majd én is szeretnék könyvet írni és azzal adni másoknak.. hogy hogyan és miképp azt nem tudtam… mélyen hordoztam magamban ezt a vágyat és voltak idők, amikor jó mélyre elástam magamban…

Elkezdtem kinyílni az emberek felé, sokat beszélgettem azokkal, akik a „belső köreimbe” tartoztak, vagy Anne Shirley szavaival, akik „rokonlelkek” voltak. Valahogy egyre több lett belőlük, minden életszakaszomban megajándékozott velük a sors vagy az égiek – amiben hiszel 😉 ..

Az utam a közgazdász pályáról a HR-felé vitt: embereket kérdezni a vágyaikról, hogyan passzol az a céges szándékokkal, érdekekkel.. képzések, egyéni fejlesztések, tréningek, HR-szemináriumvezetés… mondhatjuk úgy is, hogy az időközben kialakult kapcsolódási vágyamat és beszélgetési hajlamomat, őszinte kíváncsiságomat, mély figyelmemet (megvártam amíg) szakmává emelték és elkezdték coaching néven hívni, becézgetni…

Így aztán coach is lettem…

Hogyan lettem coach?

Egy gyerekkori kancsalság (meg sok beszélgetés) elindított a spiritualitás útján (Pránanadi, reinkarnációs utaztatás), amit a kislányom érkezése egy magasabb fokozatba kapcsolt… Theta Healing, női jóga, illóolajokkal terápia, Source Memory Healing, sok meditáció, sok módszer bekerült a repertoárba, aztán egyszer azt mondtam hogy állj.

Állj a guruknak, a külső módszereknek, a kívül keresett válaszoknak.

Azért néha még ma is előfordul, bár már régóta tudom, tapasztalom, hogy úgyis minden visszairányít a belső hanghoz, és a külső inspirációk csak felerősítik azt, hogy mi van belül….

És a spirituális út hatására egyszercsak elkezdtem tapasztalni, hogy mondatok és képek érkeznek, belekerülök valamilyen csodálatos áramlásba, ahol változik a kép és mondatról mondatra bontakozik ki a történet… s ezek a történetek kerek egészek, olykor megríkatnak, van hogy megkönnyebbülök tőlük… van hogy évekkel később hordoznak mély üzeneteket… s volt hogy azt éreztem… ez a történet sokakat gyógyíthat…

Sokan és hosszan biztattak, hogy talán épp egy könyv születik a kezeim alatt és hogy ezeket a történeteket és verseket (mert közben azok is elkezdtek „érkezni”), ezt érdemes lenne megmutatni másoknak is…

És akkor talán egy írás, amikor lelki békénk igazán fókuszba került:

https://www.csaszareszti.hu/konyv/lelkem-bekeje-hivogat-reszlet-a-lelek-tanca-konyvbol/

Hosszú (nekem hosszúnak tűnt 😉 ) önismereti út vezetett oda, hogy fel merjem vállalni, meg merjem mutatni, oda merjek állni vele, hogy tessék itt van A lélek tánca – olvassátok, szeressétek, nyissátok ki ott, ahol nektek kinyílik és figyeljétek, hogy mi az üzenet…

Sugallatból érkezett írások ezek szerelemről, hivatásról, teljességről, az élet értelméről. Vannak benne történetek, versek, belső hanggal beszélgetések…

Szabadlelkű könyv, amely szabadon alakította magát, megtalálta a segítőket az úton,

és abban bízom, hogy megtalálja azokat is, akik számára üzenet van a könyvben.

Így vált valóra 2021 őszén az álmom és megjelent A lélek tánca könyv. És amióta érkezik, azóta folyton tanít valamit:

hogyan engedjem el a kontrollt, hogyan bízzak jobban, hogy engedjem meg, hogy társak érkezzenek az úton, hogyan kövessem a szívemet, hogyan lehet lehozni valamit az anyagba, hogyan merjem megmutatni magamat (felolvasás, könyvbemutató, online beszélgetések..) , hogyan válik valóra mindaz, amit a könyvben megírtam.. Hogyan fogadjam el az élet ritmusát, hogy ciklikusság van, hogy vannak dolgok, amelyeknek rendelt ideje van.. Hogy ha energiát és fókuszt teszünk valamibe, hogyan lesz meg az eredménye… Hogyan lehet csendesen és rendíthetetlenül újrakezdeni, újjászületni, megújulni…

Hív egy nagyszabású álom, nem tudom hány évet és mit kell még megtapasztalni hozzá az anyagban és hogy én leszek-e az írója, társírója, bármi … (ha érzed a hívást, írj rám, hátha tényleg közösségi könyv lesz 😉 ) szóval mélyről hív, hogy írjak, alkossunk (😉) a Női minőségek felszabadulásáról egy inkarnációs regényt… ahol nem kell családállításra menni, hitrendszert csereberélni, gyökérokokat kiásni.. ahol elég elmerülnöd a cselekményben, érzésekben, energiákban és a könyv elolvasásával egy új ember, nő és férfi születik (mindegyikünkben megjelenik mindkettő minőség) . Elég lesz csak átengedned, átfolyatnod magadon a történetet…

És közben érkeznek a versek, amikor éppen inspirál vagy megihlet egy helyzet, egy élmény, egy érzés, egy minőség. És valahogy örülnék egy pici táskába tehető füveskönyvnek, ami kicsi apró, kézreálló… lehet hogy ez lesz a következő projekt?

És akkor a versek közül a könyv címadó versét és egy szuperizgulós első élőzést hozok most nektek, aminek az elején beszélek és 2:40-nél indul maga a vers, amelynek címe: Végtelen táncát járod a lelkednek…

Mostanra már a blogra írt cikkeket is valahogy átitatja az az energia, amelyből A lélek tánca született. Már nemcsak szimbolikus történetek születnek, hanem kézzelfogható írások, tapasztalásokról, felismerésekről, változásról. És ott vannak a régi írások is, hogy emlékeztessenek az útra: honnan jöttem és hol járok most… hogy hová tartok…? Ha ismerős neked ez az energia vagy csak kíváncsian hívogat, gyere, tarts velem egy szakaszon … olvasós, nézős, hallgatós tartalmakon, találkozós jövőbeli eseményeken, privát üzenetben, akár valamilyen inspiráló együttműködésben, szerelemprojektben vagy ki tudja hol, örömmel látlak… 😉

Jó utat neked és csodás könyveket, inspirációkat, (írás)élményeket az úton!

A kérdéseket nagyon szeretem.

Feltenni, elvinni, megválaszolni, megcsavarni, visszaadni, érlelgetni, megalkotni, kölcsönvenni, megízlelni…

Ha van olyan, amit szívesen feltennél, itt vagyok.

És ebből hamarosan majd lesz egy hosszabb verzió, stay tuned… :

Mi az Erő?

csaszareszti — Mon, 09 May 2022 19:46:32 +0000

Az Erő csendes rendíthetetlenség

Elképzelek egy Buddha-szobrot, ahogy ül, a középpontjában van, vállai hátrahúzva, szilárd tartása van, a hátának, a fejének, és tartás van a mozdulataiban is. Van benne egy ünnepélyes lassúság. Úgy képzelem, hogy kívülről záporoznak felé a jobbnál jobb ötletek, máskor meg záporozhat felé akarat, elnyomás, manipuláció vagy bármilyen elcsorbult, eltérült szándék… Ő üldögél csendes nyugalommal és mielőtt eltalálnák mások nyilai, azok valahogy lepattannak, irányt változtatnak, eltérülnek. Feje lassú mozdulatokkal bólint, világába nem enged be mást, a tiszta szándékon kívül.

Ez az Erő ott van bennünk. Mindannyiunkban.

Amikor belenézünk egymás szemébe, amikor kihúzzuk magunkat, amikor vállaljuk önmagunkat (a szépet, s a rútat), amikor elismerjük magunkat azért, akik vagyunk, és elfogadjuk magunkat azzal együtt is, amivel még küzdünk, és becsüljük magunkat azért az útért, amit bejártunk.

Erő az, amikor önmagunk vagyunk.

Erő az, amikor a szívünkből cselekszünk.

Erő az, amikor elfogadjuk a nehezet is.

Erő az, amikor támaszt adunk.

Erő az, amikor megtámaszkodunk, amikor a nyújtott támaszt elfogadjuk.

Erő az, amikor szembenézünk a valósággal.

Erő az, amikor szembenézünk az illúzióinkkal.

Erő az, amikor az új utat választjuk.

Erő az, amikor az Életet választjuk.

Erő az, amikor magunkat választjuk.

A Valódi Erőben van tartás, szív, vállalás (önfelvállalás).

Neked mi az Erő?
Mi a Valódi Erő?

Kép forrása: Photo by abhijeet gourav on Unsplash

Nem segítek

csaszareszti — Tue, 26 Apr 2022 12:20:50 +0000

Ez egy nagyon nagy változás az életemben. És valójában még javában történik. Még a februári könyvbemutató videó anyagában is azt mondom, hogy világéletemben segíteni akartam… Sokan sokféleképpen próbáltak kihozni már ebből a kifejezésből, hogy de pontosan mit is akarok, évtizedekre úgy beleragadtam, hogy magam sem tudtam pontosan mi hajt igazán…

De akkor mit csinál egy coach, segítő, terapeuta…?

Nemrégiben volt egy beszélgetés, ahol korábbi évek sok hasonló mondata után valahogy az az egy megérkezett… és mintha a megértés mélyebb szintre költözött volna…

A gyengébbeknek segítünk. (hmm…. de hát nekem fontos a partneri viszony…)
És ha te nem segítesz, akkor mit csinálsz?
Én beszélgetek.
(hmm)…

És akkor elindult a lavina, hogy hát én is azt szeretek:

beszélgetni, kapcsolódni, inspirálni és inspirálódni, átadni valamit abból amit tudok, megmerítkezni abban, amit te hoztál, együtt nevetni, együtt alkotni, együtt táncolni…

És rájöttem, hogy ami évekig tudatos szóválasztás volt: kísérni és támogatni és NEM segíteni, az most egy újabb szintre érkezett meg. (és nem kizárt, hogy alakul ez még tovább 😉 )

Én nem akarom, hogy a másik gyengébbnek érezze magát. Én sem akarok gyenge lenni adott helyzetben (amikor szakemberhez fordulok). Akkor talán csak csináljuk, amit csinálunk, partneri viszonyban.

És így kezdődött az, hogy a segítek vs én nem akarok megmenti senkit – történet egy új fázisába lépett… Elkezdtem figyelni, hogyan nem mentek meg senkit. Hogy mi van helyette.

Szívből kapcsolódom, amikor érzem, hogy abban a kapcsolódásban helye van annak, amit adni tudok – ami a lényemből fakad – vagy amit már megtapasztaltam. Felajánlom és ha elfogadod, szívesen adom.

És ez nem jelenti azt, hogy akkor egyik napról a másikra elszállt belőlem a megmentő… (illetve adja az Ég..) számítok rá, hogy mélyebb rétegekből is előtörhet, és én résen leszek, ha egy helyzet vagy a környezetem kedvesen rámutat.

Szóval ezért nem segítek neked.

Mert nem szorulsz rá. Mert hiszem, tudom, hogy megoldod nélkülem is. És azt is tudom (magamról), hogy ezzel együtt is jól jön néha az inspiráció az úton,

hogy feltöltekezz egy olyan energiából, ami a megoldásod felé visz, hogy beengedj egy olyan nézőpontot, amit eddig talán mástól nem, hogy meghallj egy olyan mondatot magadtól vagy tőlem, ami most igazán mélyre megy, vagy ’csak’ hogy szerethesd magadat olyannak, amilyen vagy, valódi elfogadásban…

És azt hiszem, hogy EZT sokkal jobban szeretem. Sokkal szerethetőbb történet arról, hogy mit is csinál két ember, amikor úgy kapcsolódik, hogy utána (kicsit vagy nagyon) megváltozva, megújulva mennek tovább.

(*illusztrációnak ehhez a kicsi-nagy változáshoz, megújuláshoz egy olyan vulkános képet hoztam, amire azt hittem sose jutok fel… és a napfelkeltét, amiről azt hittem nem láthatom majd a felhős időben..

Balin, a Mount Agungot látjuk a Mount Baturról 🙂 hála 🙏)

Az erősségekre figyelj

És akkor a kedvenc idézetem, ami azért dolgozott rajtam éveket, mire úgy igazán elkezdett „bemenni”, átalakítani, átformálni:

„Amikor elvárod a másik embertől, hogy a segítséged nyújtotta előny nélkül is elérje a sikert, akkor a saját Forrása szemével látod őt, ha viszont azt hiszed, hogy a másiknak szüksége van a segítségedre és megpróbálod a gyengéit a saját erősségeiddel megtámogatni, akkor mit sem segítesz rajta. Amikor a másik ember erősségeit keresed – még ha nem is könnyű ezeket fellelni – figyelmeddel akkor is támogatod őket és érdeklődésed ragyogó fénysugarában ezek az erősségek mások számára is láthatóvá válnak.„

Hát ezt (is) csináljuk mi a megoldásfókuszú coachingban 🙏

A fenti részlet a Belépés a Vonzás Örvényébe meditációból származik, YouTube-on megtalálod és ide is linkeltem.

Ha valamikor úgy érzed az utadon, hogy inspiráció lehet egy beszélgetés, kapcsolódás velem, akkor szeretettel várlak: +36 30 573 1919-es telefonszámon vagy a csaszar.eszti@gmail.com-on tudunk egyeztetni, helyszínt, időpontot, témát és szívesen megválaszolom a kérdéseidet.

Ragaszkodásaink elengedése

csaszareszti — Mon, 25 Apr 2022 13:32:43 +0000

Huh ez egy nagyon jó téma. Ragaszkodásaink, függőségeink, akarásaink. Irányítás, elengedés, megengedés. Kontroll. Bizalomhiány. Görcsösség. Bizonytalanság. Biztonságra törekvés. Kiszámíthatóság. Állandóság. Áramlás. Változás.

Neked mi van benne ebben a kalapban és mi nincs…?

Mert attól, hogy én összemosok, egy helyre zsúfolok fogalmakat és keresgélem, hogy nálam mik az összetartozó fogalmak, attól még nálad lehet másképp. Sőt! És ezt tartsd mindig szem előtt. Örülök, hogyha a saját történeteim inspirálnak és hasonlóságokat fedezel fel. ÉS az is lehet, hogy pont arra leszel figyelmes, hogy miben különbözik az én történtem a tiédtől. És a lényeg mégis ugyanaz.

Te tudd, lásd, figyeld, hogy a Te történeted miről szól, hol vagy most benne és (amikor ott jársz, hogy időszerű feltenni a kérdést…) mit szeretnél miről szóljon, hogyan folytatódjon?

Ragaszkodásaim tekintélyes lajstroma

– tudni akarom, mit hoz a jövő

Nade vissza a ragaszkodásainkhoz. Vagyis inkább talán csak az enyémekhez. Szívesen foglalkoznék vele, és látod mennyire kerülgetem egy hosszúra nyúlt bevezetővel… 😉 ?

Na lássuk.

Onnan indulunk, hogy nagyon sokáig egyáltalán nem láttam, hogy EZ (=ragaszkodás) nagyon erősen bennem volt (és már a szófordulat is van helyett volt, hmm… ) .

Kívülről talán az látszott, hogy az évek alatt egyre rugalmasabb lettem, ha másokról volt szó, könnyedén változtattam. És amikor mesélem, hogy honnan jöttem és most hol tartok dolgokban, akkor

hallom magamtól, hogy mennyi mindennek engedtem, hogy változzon.

Gyerekként nagyon nem voltam jóban a változással. Hosszú napokat, heteket sírtam át, hogy ha egyik-másik imádott angol tanárnőm helyett az élet egy következő csodás emberhez kísért el… Ugyanez az iskolákkal… szerelmekkel… 😊

Azt hiszem az egyik nagy ragaszkodásom, hogy tudni akartam mit hoz a jövő…

tudjam hova megyek, lássam az odavezető utat és kontrolláljam magam, a cselekedeteim, a fejlődésem, hogy meg is érkezzek…

így azért kicsit nehéz rugalmasan változtatni, ha minden tényezőn ennyire rajta tartom a kezem… És ha fixen rögzítek egy jövőképet… (a megengedés nem volt a szótáramban…)

Fejlődni akarok

A másik nagy ragaszkodásom, hogy mindenáron fejlődni akarok. És emiatt sokat foglalkozom és foglalkoztam a múlttal, összefüggésekkel, az onnan kinyerhető felismerésekkel és sokat foglalkozom a jövővel, hogy mit szeretnék, mik a céljaim, merre tartok, hogy mások mit szeretnének az élettől (régen talán kicsit nyomtam is errefelé az embereket, mindenáron a továbblépés felé…)

Az utóbbi időkben sokkal többet vagyok (a) jelen(ben), mint életem megelőző szakaszaiban.

(talán az Amszterdami Erasmus szemeszter idején éltem ennyire a jelenben)

(Csak)úgy jó, ahogy én csinálom

Sokáig ragaszkodtam ahhoz, hogy csak úgy jó, ha (és ahogy (pff..) én csinálom meg. Aztán amikor azt hittem, hogy már milyen jól át tudom engedni másoknak, akkor kiderült, hogy akkor most már „csak” azt irányítom, hogy történjen meg. A Bizalom témája ezzel új szakaszba érkezett.

Bízni. Bízni az életben, a gondviselésben, magamban, másokban. Hogy megtörténik, aminek ideje van. Hogy pont azt fogom megcsinálni, ami valóban a dolgom. Hogy úgy alakul az élet, ami mindenkinek a legjobb lesz…

(majd beszámolok, amikor ez is lejön a spirituális mantrák polcáról a valóság talajára) bevallom először spirituális lőzung keveredett a számra…. és akkor el is érkeztünk egy következő ponthoz…

Milyennek is lássatok…

Ragaszkodtam magamról egy képhez. Hogy én milyen vagyok és milyennek lássanak és hogy milyennek láthatnak és milyennek nem… és aztán szerettem volna megmutatni a jót is, a rosszat is… és ehelyett inkább hallgattam… és most is csak remélem hogy ezek az írások felkerülnek a honlapra és nem maradnak itt a gépemen… (jupppiii felkerülneeek) és meg merem mutatni, hogy ez is én vagyok és 2022 áprilisában éppen ezeket gondolom magamról s a világról….

És még mihez lehet(ett) ragaszkodni…?

És hogy vajon mikhez ragaszkodom még. Valamennyire talán ragaszkodom tárgyakhoz is, de már egyre kevésbé… (azért ne legyél ott velem, amikor hirtelen nem találok egy kedvenc tollat, füzetet és őrülten elkezdem keresni…) Emberekhez is nagyon tudtam ragaszkodni, talán most már jobban teret engedek nekik, hogy közelebb jöjjenek és távolabb menjenek, itt legyenek vagy máshová menjenek… erről őket lehetne megkérdezni. És régen ragaszkodtam emlékekhez is („olyan jó már többet sosem lesz”, micsoda csúcsélmény, úristen hogyan lehetne azt überelni…) És régen ragaszkodtam szokásokhoz is (gyerekkoromban így csináltuk, az én napirendem így néz ki és punktum, én ezt így vagy ekkor szoktam csinálni) … ezeket mind engedtem már, hogy fellazuljanak, újrarendeződjenek és az aktuális életszakaszaimat legjobban támogatóvá alakuljanak, hogy majd megint változhassanak…

Nagyon tudtam ragaszkodni elméletekhez, ideákhoz, „igazságokhoz”… hirdettem, hogy nem szeretem, ha csak egy igaz út létezik, mert az félrevezetés… mégis sokszor beálltam a sorba, hogy ‘csakúgy’ lehet működő marketingrendszereket építeni, hogy… amit ez a spiri guru, mester, tanító mond AZ, és csakis az….

ha nem önazonos velem valami, akkor az én utam nem arra van. (ideje van befele figyelni… pfff… megint ez… 😉

És nagyon tudok ragaszkodni közösségekhez, ahol jó nekem, vagy ahol jó volt nekem… ragaszkodom a múlthoz, a közös élményekhez és nem adok elég teret a jelennek.

Hogy mi van most? Mi esne jól most?

És talán ez is valami olyasmi, amire ha rálátunk, akkor egy következő alkalommal másképp választunk és majd kiderül, hogy merre van az út…

Nagy bölcseletet nem találsz itt feloldásra, megoldásra és mégis…

Akkor mit…?

Inkább saját tapasztalatokat, emlékképeket, mostanában működtetett metódusokat. Régen azt hittem, hogy majd egyet ásunk rá (ThetaHealing) és megoldódik. Najó max 4-5-öt és kész vagyunk. Most már azt látom, hogy vannak témakörök, amik foglalkoztatnak, mint a

bizalom, segíteni / megmenteni másokat, kijönni az önbántásból és a másokkal teljes azonosulásból, gyógyítani a belső gyermeket, gyógyítani magunkban és egymásban a Férfi és Női részeinket

Vannak ilyen nagyobb fókuszok és akörül történnek a hétköznapi eseményeink, konfliktusaink máskor egyenesen drámáink… Legyen az egy baráti beszélgetés, családi vacsora, játszótéri, óvodai, iskolai helyzet.

És akkor beszélgetünk róla, rálátunk és legközelebb amikor előkerül, fülön csípjük… Néhány fülön csípés már egész korai fázisban megtörténik. Talán elkezdünk mást csinálni. Talán elég a tudatosítás. Talán egy-egy helyzet mélyebbre visz, előkerül düh vagy más fajsúlyos érzés, egy kiadós sírás, toporzékolás. S aztán kicsit más helyzetek kerülnek elő.

Egyre jobban finomíthatod a válaszaidat, reakcióidat. Mint például nálam a nemet mondás képessége:

Tudok-e a legközelebbieknek is nemet mondani. Jó tudok.
Akkor tudok-e idegeneknek.
Tudok-e nyomás alatt időt kérni és aztán nemet mondani.
Tudok-e nemet mondani, amikor nekem úgy lenne a jó, és attól a másiknak rossz lesz…
….

Honnan tudhatod, hogy van változás… történik…

Amikor visszatekintek éveket (mivel grafomán vagyok, rengeteg kézzel írt füzet és jegyzet áll rendelkezésre és szorul rendszerezésre…) szóval olyankor látom, hogy jéééé, változtak a fókuszpontok(?!)… ami régen még nehéz volt és életem nagy kérdése, az közben megoldódott (és talán azért is, mert jócskán ott volt a figyelmem, szándékom) És akkor bizakodom. És játszom. Tovább.

És engedem, hogy érkezzenek azok a pajtások (=útitársak, barátok, kapcsolódások), akiket MOST éppen hasonló témák és kérdések mozgatnak. És beszélgetünk, és hallgatunk, és inspirálódunk és tartunk és támaszkodunk és haladunk, ballagunk, osonunk, suhanunk, máskor egy helyben toporgunk, olykor táncra perdülünk, máskor meg alig vonszoljuk magunkat… és néha csak leülünk a hegy tetején és gyönyörködünk.. a tájban, magunkban, egymásban, az útban, az életben, a létezésben….

Te mihez vagy kihez ragaszkodsz?

Talán majd írok egyszer erről a feldolgozás, szelektálás, elengedés dologról is .. hogy mennyire felgyűlik, ha nem építjük be, hogy továbbengedjünk dolgokat….

ui.: és most írás közben is észreveszem, hogy mennyire ragaszkodom a saját ötleteimhez, saját korábbi terveimhez.. írtam egy témalistát (hogy miről írnék szívesen…) és ragaszkodom hozzá, pedig közben már másban vagyok…

Te mennyire tudod elengedni a saját gondolataidat, tervezett napi menetrendedet vagy bármit, amit kitaláltál, hogy az úgy jó lesz és most már csakazértis úgy kell lennie…?

Képek forrása:

Photo by Nong V on Unsplash
Photo by Duy Pham on Unsplash
A többi saját, az erdő: Vadása-tó (Őrség, Hegyhátszentjakab), Eszti Zebegényben (2021.május), és Normafa (Budapest)

Egységélmény, kiteljesedés, semmi elvonulás, semmi Tibet…?

csaszareszti — Mon, 25 Apr 2022 09:00:14 +0000

Észrevettem és remélve figyelem hogyan változik – és szóljatok nyugodtan -, hogy vannak kifejezések, amiket előszeretettel használok, mert a barátaimmal, akikkel átéltem, megosztottam, félszavakból is értik, sokszor már a gondolataimból, energiámból érzékelik, hogy mit szeretnék…

Ezek olyan (misztikusnak tűnő) kifejezések – mint például az egységélmény – , amelyeket ha saját tapasztalatokkal és tartalommal töltünk fel, akkor alászállnak a spiri ködből hétköznapjaink valóságába… 😉

(lásd még spiritualitás, tudatosság, jelenlét, figyelem – ebben a cikkben)

Misztikumból a hétköznapokba

Az utóbbi időben sokat foglalkoztat, hogy míg régen imádtam elbújni a misztikus világokba, addig most azt szeretném megmutatni, hogy a nagyon spirituálisan / távolian / misztikusan / elvontan csengő dolgokat hogyan csíphetjük fülön a hétköznapjainkban. Mert a tudás annyi, amennyit alkalmazunk belőle.

A spiritualitás annyi, amennyit a hétköznapjainkba bevonunk belőle…

És akkor magasröptű mondatok helyett jöjjenek életszerű helyzetek és példák, amikor én ezt élem, érzem…:

Hétköznapok egységélményei

A pandémia időszaka alatt (2020 tavasztól) gyakran beszélgettem telefonon a hozzám legközelebb álló barátokkal. És bár elég társasági embernek és eléggé szociális, kapcsolódós típusnak tartom magamat, egy-két közeli barátra redukálódott ez a szám. Igényeltem a befelé figyelést, magammal levést és ha a munkán és családon kívül választhattam (márpedig választhatunk, hmm 😉 ?),

olyan emberekkel beszélgettem, akikkel mintha belecsöppentem volna a saját kis buborékunkba – behunytam a szememet – nagyon közel éreztem őket magamhoz, igazán lényegi dolgokról beszélgettünk, nagyon egymásra hangolódtunk,

egymás gondolatait szőttük tovább és rengetegszer volt az az élményünk hogy ez egyedül nem ment volna, hogy valami olyan csodás energiában csücsültünk benne abban az egy-két órában, ami által hetek, hónapok óta görgetett dolgok könnyedén erőre kaptak, átfordultak, elindultak a megoldás felé. Sokszor támadt olyan gondolata, megérzése egyikünknek vagy másikunknak, amit nem tudtunk hova tenni, de a másik félnek valami olyasmit adott, hogy egyszerre csak mindketten libabőröztünk,

kicsit mintha megállt volna az idő, kitisztult volna a tér és felemelkedett az, ami addig nehéz és lehúzó volt.

Ezeket a beszélgetéseket magamban úgy szoktam aposztrofálni: olyan csodás egységélményben voltunk benne…

Egyedül, együtt, egységben…

A másik ilyen dolog nekem az írás. Ha jön egy gondolat, kép, érzelem és elkezdek írni, akkor is belekerülök egy ilyen buborékba és csak figyelem és csinálom, hogy mi áramlik rajtam keresztül. És egyszercsak azt érzem, hogy eltűntek a nehéz érzések, mintha enyhe vibrálást éreznék mindenhol a bőröm alatt, a tettvágy, az elégedettség, a megtettem a dolgom, az élvezem amit csinálok és ezek keveréke zsibong bennem és egy könnyed vidámság állapotába kerülök.

Ezt az egységélményt hozza a tánc is. Ami lehet egyedül: amikor estére hangoló hangulatfényben hastáncolok és szinte eggyé válok egy mozdulattal…

És lehet olyan, amikor sikítva tombol 8-10 nő együtt egy zumbaórán és majd felrobban az energia (klikkenthető blogbejegyzés)… És lehet olyan, mint Lemangurián, hogy azt mozduljuk, ami IGAZ és néhány zene és instrukciók nyomán eljutok oda, hogy

már nem a fejemből táncolok, nem sémák szerint mozgok, hanem rátalálok arra, ami igazán belülről jön

(gyakorlom, van amikor jobban, könnyebben megy, máskor nem..)

szóval amikor rátalálunk erre először magunkban és aztán megjelenik az egymáshoz viszonyulásban, kapcsolódásban és amikor már az egész csapat így táncol vagy ’csak’ kapcsolódik vagy jelen van…

És tiszta szeretet áramlik. Elmélyülnek a tekintetek. Igazak a mozdulatok és az érintések. Amikor csak a most van. És ott vagyunk. És EGYütt vagyunk. És nevetünk. Mert amennyire magasztosak ezek a pillanatok, annyira felszabadultan nevetősek, ölelősek, megengedőek.

Egyszemélyes élmény, amikor kimegyek a Duna-partra. És leülök és nézem a vizet, figyelem a hullámokat, a kacsákat, az eget, lehunyt szemmel hallgatom a víz csobbanását, a szél suhanását, élvezem, ahogy a nap egyre erősebben simogatja az arcomat. És ha nem is ezzel érkeztem, de egy idő után úgy érzem:

Megérkeztem. Most jó. Vagyok. Elég vagyok. Nem sietek sehová.

És amikor EGYik se….

És nagyon idekívánkozik, hogy szeretem, megélem és hálás vagyok ezekért az élményekért és pillanatokért. És ember vagyok. És szeretnék minél többet belőlük. És mérleg (?!) is vagyok. És néha felbillen az egyensúly és nagyon akarok… és akkor kicsusszannak ezek a pillanatok a kezemből és az életemből. És akkor megélem azt, hogy most másmilyen. Hogy most nem ezeket ez egységélményeket élem. És eszembe jutnak bölcs barátaim szavai:

Éld meg, de ne ragaszkodj hozzá. Csak engedd átáramolni rajtad…

És mivel ez egy ex-kontrollmániásnak szép feladat, ezért a következő írás arról fog szólni, hogy Ragaszkodásaink – elengedése… 😊 vagy lehet hogy egyelőre csak arról, hogy vannak… és ismerjük fel őket. Csak szépen sorjában..

És hogy a címhez ne csak gondolatban kapcsolódjak… szóval onnan a felütés, hogy abban hiszek, hogy ahhoz, hogy megéljük a flowt, önmagunk teljességét, egységélményt, kiteljesedést – válogass kedvedre a szavakból vérmérsékleted és világnézeted szerint – nem (feltétlenül) kell elmenni egy Caminora, Tibetbe, egy hosszabb-rövidebb elvonulásra… Csodás dolog, ha vagy amikor teheted (és ha szeretnéd) tapasztald azokat is. És amíg egy-egy ilyen elérkezik az Életedben, addig is vedd észre (mindegyik) bármelyik pillanatban…

Mi a spiritualitás?

csaszareszti — Fri, 22 Apr 2022 06:04:41 +0000

Kislányként azt hittem varázslat, bűbájos boszorkák, angyalok, démonok, mágia, az Árnyak könyve, mágikus lények harca, amiben a jó győzedelmeskedik. Különleges képességekkel megáldott Látók, Sámánok, Táltosok és Táltosasszonyok, indián varázslók, szertartások, varázsigék, táncok, rituálék…

Aztán ahogy nagyobb lettem és sokat olvastam a Bibliát, templomba jártam, a vallás és az Isten hit belengte a hétköznapjaimat, próbáltam hidat építeni a vasárnapi istentisztelet és az én varázsvilágom közé…ezzel azért elvoltam egy jó darabig és talán még ma is tart… 😉

Miben hiszünk?

Azt hiszem az egész korán megmutatkozott, hogy zsigerileg tudom és érzem, hogy több van mint az anyag, a körülöttünk látható, érzékelhető világ. Sosem esett nehezemre lehunyni a szememet és elképzelni valamit…

Aztán a varázslat, az istentiszteletek és a biblia mellé megérkezett az agykontroll, ami számomra már a racionalitás világa. (kevesebb a bűbáj benne 😉 ) Elkezdtem sejteni, hogy mind egyről beszélnek. Aztán a Pránanadi és a ThetaHealing világa etette, táplálta az én varázslatra éhes lelkemet. A fejembe megérkezett rengeteg információ és tudás, amit előbbinél nem, csak utóbbinál kezdtem el átültetni a gyakorlatba… Bármilyen módszer jött, bármiért lelkesedtem fel,

egy idő után mindegyik ugyanoda csatolt vissza: tudatosság, jelenlét, önmagunk jobb megismerése.

Sok gurut, sok ragaszkodást, sok felelősségátruházást meg kellett haladni (és talán érdemes továbbra is résen lenni 😉) amíg saját tapasztalatból tudom, hogy a spiritualitás egyéni út.

A spiritualitás egy belső út.

Ahogy elkezdünk másképp jelen lenni, elkezdünk másképp kapcsolódni, ahogy a Létezés egyre mélyebb értelmet nyer. Ahogy játékosan alakítjuk (az életünket), és észrevesszük, hogy egy aprócska változás belül, hogyan jelenik meg a világunkban kívül. S hogy egy külső történés, hogyan hívja fel a figyelmet a lélek belső rezdüléseire.

Hétköznapokban megnyilvánuló spiritualitás

Spiritualitás nekem két ember bensőséges kapcsolódása, egymásnak szánt őszinte, tiszta, mély figyelme.

A spiritualitás ott van a „véletlenekben”, a „csodás találkozásokban”, a nagy lehetőségekben és a spiritualitás ott van a fájdalmas tanításokban, a nehéz élethelyzetekben, az újrakezdésekben és az újjászületésben. A spiritualitás ott van a születésben és a halálban, ezeknek egy magasabb perspektívából szemlélésében. A spiritualitás ott van a művészetben, a jelenlétben, ahogy észreveszed igazán a fákat, az ágaikat, a formájukat… A spiritualitás ott van az áramlásban, az együtt alkotásban.

Mi nem? Jó ÉS akkor mi….?

A spiritualitás egy út önmagadhoz és egy teljesebb Létezéshez.

A valódi spiritualitás nem egy újabb hóbort, divat, trend. Nem a hippi korszak újjáéledése / második virágkora, nem színjáték, nem egy újabb álarc, nem egy fogyasztási hóbort (bár jó nagy piaca van), nem is búcsúcédula, nem vakhit és nem megtévesztés. Nem parasztvakítás és nem az elnyomás, a manipuláció újabb eszköze.

A spiritualitás egy felelősségvállalással teli út, az élet megismerése, amikor megengedjük, hogy ismét megerősödjenek a megérzéseink, amikor elindulunk önmagunk felé és ezért egyre önazonosabb társakkal megyünk az úton, amikor az egységélmény, a kiteljesedettség állapota egyre gyakrabban jelenik meg az életünkben és amikor megtanulunk / gyakoroljuk, hogy (még) ehhez sem ragaszkodunk. Amikor közösségi nyomás ellenére a saját belső hangunkat követjük, ami egyre tisztábbá válik, bármekkora is a zaj. Amikor megengedjük az életünkben a csodákat.

Amikor átadjuk az irányítást a Gondviselésnek és engedjük, fogadjuk, élvezzük, ahogy a tenyerén hordoz.*

* (Az irányítás átengedéséről még biztosan lesz szó… mert az egyik leggyakrabban felmerülő „üzenet”, hogy engedjem el az univerzum mikromenedzselését és csak „Bízz Eszti„…. )

Abban hiszek, hogy mikor járjuk a (spirituális) utunkat, elkezdjük egyre jobban látni a saját helyünket, feladatunkat, életutunkat a világban.

A spiritualitás – nekem most – tudatosság, jelenlét, önismeret.

A spiritualitás nekem az, amikor ezek a (z egyre gyakrabban használt) szavak saját történetekkel, meg-, és átélésekkel, élményekkel töltődnek fel.. amikor a kimondásuk már nem csak az agyamból előcsendülő üres frázis, hanem pillanatképek, érzések, élmények, felismerések zsigeri esszenciája, amelyek felidéződnek bennem, borzongás fut végig a testemen – mert emlékszem – és amelyek hatására valamit másképp csinálok.. És ettől a világomban új emberek, új élmények, új kérdések, új tapasztalnivalók kerülnek elő.

Neked mit jelent a spiritualitás?

És vajon néhány év (vagy talán már néhány hét vagy nap) múlva milyen újabb olvasata tárul elém, elénk… ?

Azt figyeltem meg – az utóbbi időben különösen – hogy sokkal gyorsabban változik, alakul, formálódik bennünk és körülöttünk (a) Minden…

Inspiráló utazást 🙂

Ha pedig épp olyan fázisában jársz az útnak, ahol jól jönne hallgatóság, figyelem, kíséret, akkor beszéljünk: 06 30 573 1919 és csaszar.eszti@gmail.com-on megtalálsz.

Képek forrása:

Nézz be hozzánk egy versre – költészet napi program

csaszareszti — Tue, 12 Apr 2022 09:12:18 +0000

Izgulok. Magamhoz veszem a könyvem. Beleolvasok. Nehezen találom a hangomat. Vajon kik lesznek ott? Vajon a kislányom mennyit „bír” majd? Vajon tényleg olyan könnyen megy majd, hogy gyerekversek itt, felnőttfelolvasás ott… Az meg sem fordul a fejemben, hogy valahogy másképp legyen. Megyünk. Réka és én. Ez a mi esténk lesz… Akkor még nem is sejtem mennyire…

Megérkezünk, csalhatatlanul tudjuk melyik házba jöttünk. Barátságosan, melegszívvel fogadnak minket, érződik a jó szándék, a vendégért minden. Hangulatos kis térbe érkezünk, kellemes zene, gyülekeznek az online térből ismerős arcok, boldog 3D-s valósággá alakulnak. Körbeülünk. Kezdődik…

Az ölemben üldögélő ragaszkodó lányka feloldódik, ahogy jönnek a vidám gyerekversek (Stefán Luca), ahogy lehet rajzolni, ahogy felcsendül a zene (Zoli Vékony), ahogy jönnek sorban a dalok (Kárász Eszter).. És láss csodát, amit az anyukája tanul, hogy mozduljuk azt, ami igaz, ami belülről jön… Azt ő egy szívhez szóló dallamra (Schmidt Vera) előhívja magából és én megbűvölten figyelem.. néha talán kicsit elviszi a szerepelhetnék láza, de nagyon sok nagyon igaz mozdulat van benne…. kicsit olyan mintha belecsöppent(ünk) volna egy különleges energiabuborékba, ahol kreativitás, alkotás, szeretet, szabadság, szívből jövő szándék áramlik és megsokszorozza azokat a kincseket, amelyekkel egyénileg érkeztünk.

Most mintha mindegyikünké fényesebben csillogna, mintha új energiaszálak szövődnének, régiek megerősödnének és mintha új teremtések indulnának útjukra…

Amit egy hatéves úgy fejez ki a programzárást követően, hogy anyja még ne menjünk haza. Él a gyermeki túlzás erejével: Ez életem legcsodálatosabb napja. És mindent bevet: itt szeretnék aludni.

És én azzal a bizonyos anyukás mosollyal és fejtartással bólogatok, hogy persze és az egész úgy indult, hogy „nem akarok menni, mert nem ismerek senkit…” És aztán zongorázott, kacagott, táncolt, rajzolt, rajzot készített és kapott ajándékba (és Stefán Luca megverselte Réka rajzát, köszönjük), bátran járt-kelt, követelte, hogy anya még te is olvass verset, olvasd el a mostani kedvencedet…

Élményeket adunk és élményeket kapunk. Beletesszük a részünket. S amit kapunk, az csoda… Mert ilyenkor lehozzuk a csodákat a Földre.

És a teljesség kedvéért, egy tervezett program, hogy később könnyű legyen emlékezni: (forrás Könyvmentorok)

„Találkozunk április 11-én? Egy laza, verselős, beszélgetős, inspirációkkal teli délutánra készülj, ha benézel hozzánk.

Azért van néhány fix pont is a programban, íme:

16.00-17.00: Gyerekprogramok: gyerekversek, szóban, dalban. Versfaragás. Vendégeink: Stefán Luca költő, Vékony Zoltán kétszeres Fonogram-díjas zeneszerző, filmrendező, író, akivel a zene gyerekekre gyakorolt hatásáról is beszélünk, és természetesen együtt énekelünk.

17.00.17.30 Eszter-lánc duett, Kárász Eszter és Bata István interaktív koncertje gyerekeknek

17.30-19.15 Vershangoló – vendégeink Császár Eszti író, É. Tóth Judit költő, Magyar Bálint énekes-színész, Szabó Borka író, Eck Attila pedagógus-rendező

19.15-19.30 Szélviharmónia: beszélgetés és verselés Haagen Imre színművésszel

19.30-20.00 Énekelt versek: Schmidt Vera koncert

Ráadás: írd meg, rajzold le és vidd haza a saját versed!

És bármikor feltűnhet néhány meglepetés vendég is…

Várunk szeretettel, nézz be hozzánk egy versre április 11-én 16-20 óra között a MAG-ba!

Cím: 1134 Budapest, Rózsafa u. 2.

#nézzbehozzánkegyversre #április11 #Könyvmentorokalapítvány

Lelkem békéje hívogat (részlet A lélek tánca könyvből)

csaszareszti — Thu, 07 Apr 2022 10:32:00 +0000

Lelkem békéje hívogat

Lépek. Lépéseim nyomán az apró kavicsok újra rendeződnek. Változik a ritmus. Gondolataim igazodnak a lépéseim gyorsaságához. Ahogy a sebesen száguldó gondolatok irányt változtatnak, a test megtorpan és csendesen szemlélődik a kereszteződésben. Az élet egy útelágazáshoz érkezett. Azzal, hogy választok valamit, azzal valami másnak búcsút intek. Vagy azzal, hogy búcsút intek valaminek, azzal valami mást választok. Vagy teret engedek valami másnak. Lehunyom a szemem. Engedem magamnak, hogy a figyelmem befelé forduljon. Engedem magamnak, hogy találkozzak magammal.

Különös élmény, oly gyakran távol tartom magam tőle. Szokatlanul szemléljük egymást, vagyis magamat. Izgalom van benne, csodálkozás, fürkésző tekintetek, valami olyasmi: hát ilyen. Hát ilyen (is) vagyok. Hát ez (is) vagyok én. Hát ez van a lelkemben. És ekkor a Lelkem örömmel körülölel. Megsimít. Éteri érintésben találkozik időtlen lelkem magammal a végtelenben. Eggyé válik szellem és tudat, a test pedig óvón körülöleli. Szentélyt ad a végtelen bölcsességéből táplálkozó univerzumnak, ami énem aktuális mikrokozmosza. Itt is vagyok és ott is vagyok, sejtjeim miriádjai a végtelenben mindenütt ott vannak. Lelkem békéje hívogat. Egy olyan nyugalom, mely földi ésszel föl nem fogható, ámde fizikai testben is elérhető. Bármi elérhető. Ha választod. Érzelmeid óceánja tengerré szelídül, melyen a hullámok elvisznek egyik helyzetből a másikba. Érzed a továbblépés szelét. Magasabbra vágysz és mész is. Rendjén való a továbblépés. Rendjén való az Égi Rend értelmében a saját utadon járni. Rendjén való az Örök Ragyogást megpillantani. Rendjén való a csillagokba vágyni. Rendjén való a Kozmoszt lehozni a Térbe. Rendjén való az Örökkönt elkezdni élni MOST. Most. Most. Most. Isten hozott!

További részleteket olvashatsz itt.

Ha hallgatni szereted, itt gyülekeznek a Youtube-on.

Ha megszólít és szeretnél egy példányt ajándékba vagy magadnak megrendelheted itt kártyás fizetéssel + Foxposttal,

vagy személyes átvétellel kapcsolatban írj, hívj: csaszar.eszti@gmail.com és +36 30 573 1919

WonderWMN Győr Díj – megbecsülés, elismerés hétköznapi CsodaNőknek

csaszareszti — Thu, 31 Mar 2022 09:48:23 +0000

A WonderWMN Győr kezdeményezés célja a nők társadalmi megbecsülésének, önbecsülésének növelése és ösztönzés arra, hogy jónak lenni jó!

A díjat olyan hétköznapi nőknek ítélik oda, akik a mindennapi feladataik mellett társadalmi szerepvállalásban is kimagaslóak foglalkozástól függetlenül.

A díjat életrehívta: Kirschner Studios és a Győribaba Fórum közös álmaként jött létre.

Örömmel támogatom az igazi hősnőket szakmai és személyes életemben egyaránt, így örömmel csatlakoztam a kezdeményezéshez:

A lélek tánca könyv egy példányával
és egy 60 perces Megoldásfókuszú coachinggal / Intuitív konzultációval

Jelöljetek, szavazzatok, figyeljetek, vegyétek észre, ismerjétek el, becsüljétek meg.

Magatokat, anyákat és lányaikat, barátnőket, kollégákat, társakat az úton.

Csodás napot nektek!

Eszti

“A lélek tánca” c. könyv