Kislányként azt hittem varázslat, bűbájos boszorkák, angyalok, démonok, mágia, az Árnyak könyve, mágikus lények harca, amiben a jó győzedelmeskedik. Különleges képességekkel megáldott Látók, Sámánok, Táltosok és Táltosasszonyok, indián varázslók, szertartások, varázsigék, táncok, rituálék…
Aztán ahogy nagyobb lettem és sokat olvastam a Bibliát, templomba jártam, a vallás és az Isten hit belengte a hétköznapjaimat, próbáltam hidat építeni a vasárnapi istentisztelet és az én varázsvilágom közé…ezzel azért elvoltam egy jó darabig és talán még ma is tart… 😉
Miben hiszünk?
Azt hiszem az egész korán megmutatkozott, hogy zsigerileg tudom és érzem, hogy több van mint az anyag, a körülöttünk látható, érzékelhető világ. Sosem esett nehezemre lehunyni a szememet és elképzelni valamit…
Aztán a varázslat, az istentiszteletek és a biblia mellé megérkezett az agykontroll, ami számomra már a racionalitás világa. (kevesebb a bűbáj benne 😉 ) Elkezdtem sejteni, hogy mind egyről beszélnek. Aztán a Pránanadi és a ThetaHealing világa etette, táplálta az én varázslatra éhes lelkemet. A fejembe megérkezett rengeteg információ és tudás, amit előbbinél nem, csak utóbbinál kezdtem el átültetni a gyakorlatba… Bármilyen módszer jött, bármiért lelkesedtem fel,
egy idő után mindegyik ugyanoda csatolt vissza: tudatosság, jelenlét, önmagunk jobb megismerése.
Sok gurut, sok ragaszkodást, sok felelősségátruházást meg kellett haladni (és talán érdemes továbbra is résen lenni 😉) amíg saját tapasztalatból tudom, hogy a spiritualitás egyéni út.
A spiritualitás egy belső út.
Ahogy elkezdünk másképp jelen lenni, elkezdünk másképp kapcsolódni, ahogy a Létezés egyre mélyebb értelmet nyer. Ahogy játékosan alakítjuk (az életünket), és észrevesszük, hogy egy aprócska változás belül, hogyan jelenik meg a világunkban kívül. S hogy egy külső történés, hogyan hívja fel a figyelmet a lélek belső rezdüléseire.
Hétköznapokban megnyilvánuló spiritualitás
Spiritualitás nekem két ember bensőséges kapcsolódása, egymásnak szánt őszinte, tiszta, mély figyelme.
A spiritualitás ott van a „véletlenekben”, a „csodás találkozásokban”, a nagy lehetőségekben és a spiritualitás ott van a fájdalmas tanításokban, a nehéz élethelyzetekben, az újrakezdésekben és az újjászületésben. A spiritualitás ott van a születésben és a halálban, ezeknek egy magasabb perspektívából szemlélésében. A spiritualitás ott van a művészetben, a jelenlétben, ahogy észreveszed igazán a fákat, az ágaikat, a formájukat… A spiritualitás ott van az áramlásban, az együtt alkotásban.
Mi nem? Jó ÉS akkor mi….?
A spiritualitás egy út önmagadhoz és egy teljesebb Létezéshez.
A valódi spiritualitás nem egy újabb hóbort, divat, trend. Nem a hippi korszak újjáéledése / második virágkora, nem színjáték, nem egy újabb álarc, nem egy fogyasztási hóbort (bár jó nagy piaca van), nem is búcsúcédula, nem vakhit és nem megtévesztés. Nem parasztvakítás és nem az elnyomás, a manipuláció újabb eszköze.
A spiritualitás egy felelősségvállalással teli út, az élet megismerése, amikor megengedjük, hogy ismét megerősödjenek a megérzéseink, amikor elindulunk önmagunk felé és ezért egyre önazonosabb társakkal megyünk az úton, amikor az egységélmény, a kiteljesedettség állapota egyre gyakrabban jelenik meg az életünkben és amikor megtanulunk / gyakoroljuk, hogy (még) ehhez sem ragaszkodunk. Amikor közösségi nyomás ellenére a saját belső hangunkat követjük, ami egyre tisztábbá válik, bármekkora is a zaj. Amikor megengedjük az életünkben a csodákat.
Amikor átadjuk az irányítást a Gondviselésnek és engedjük, fogadjuk, élvezzük, ahogy a tenyerén hordoz.*
* (Az irányítás átengedéséről még biztosan lesz szó… mert az egyik leggyakrabban felmerülő “üzenet”, hogy engedjem el az univerzum mikromenedzselését és csak “Bízz Eszti“…. )
Abban hiszek, hogy mikor járjuk a (spirituális) utunkat, elkezdjük egyre jobban látni a saját helyünket, feladatunkat, életutunkat a világban.
A spiritualitás – nekem most – tudatosság, jelenlét, önismeret.
A spiritualitás nekem az, amikor ezek a (z egyre gyakrabban használt) szavak saját történetekkel, meg-, és átélésekkel, élményekkel töltődnek fel.. amikor a kimondásuk már nem csak az agyamból előcsendülő üres frázis, hanem pillanatképek, érzések, élmények, felismerések zsigeri esszenciája, amelyek felidéződnek bennem, borzongás fut végig a testemen – mert emlékszem – és amelyek hatására valamit másképp csinálok.. És ettől a világomban új emberek, új élmények, új kérdések, új tapasztalnivalók kerülnek elő.
Neked mit jelent a spiritualitás?
És vajon néhány év (vagy talán már néhány hét vagy nap) múlva milyen újabb olvasata tárul elém, elénk… ?
Azt figyeltem meg – az utóbbi időben különösen – hogy sokkal gyorsabban változik, alakul, formálódik bennünk és körülöttünk (a) Minden…
Inspiráló utazást 🙂
Ha pedig épp olyan fázisában jársz az útnak, ahol jól jönne hallgatóság, figyelem, kíséret, akkor beszéljünk: 06 30 573 1919 és csaszar.eszti@gmail.com-on megtalálsz.
Képek forrása:
- Photo by Aamir Suhail on Unsplash
- Photo by Mohamed Nohassi on Unsplash
- Photo by Harry Cunningham on Unsplash
